Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
nek vallotta. Ugyancsak az ő panaszából tudjuk, hogy egy jó ló ára négy márka volt. 1 A közönséges igásló ára egy és három márka között változott. 2 Sertések és juhok árára nézve soproni adataink nem maradtak fenn. Az aprómarhák tenyésztésén kívül méhészettel is foglalkoztak már szerte a megyében. Legelső erre vonatkozó adatunk még a XII. század derekáról 1153 tájáról származik. Ekkor ugyanis II. Géza királynak Rogerius sziciliai királyhoz küldött követe Adalbert úr többek között Fülesen lévő harminc raj méhét is a pannonhalmi apátságnak adományozta. 3 A földművelésen és állattenyésztésen kívül elsőrendű fontosságú gazdasági tényező volt ebben a korban a megye szőlőművelése. A soproni borok ugyanis nemcsak az ország határain belül kerültek piacra, hanem jutott belőlük bőven a külföldre is és ennek következtében igen fontos szerepük volt az osztrák-magyar gazdasági háború kirobbantásában. Szőlőt a XIII. és XIV. század folyamán csaknem az egész megyében — hol többet, hol kevesebbet — műveltek. A szőlőtermő helyek térképrevázolása azonban kétségtelenné teszi, hogy a Fertő nyugati partja és a Locsmánd környéki dombsorok voltak a soproni szőlőművelés centrumai. Ez a szőlőfajták termesztési adottságából is következett, hiszen a déli, délkeleti és délnyugati lejtők sokkal nagyobb beesési szöget biztosítanak a nap sugarai számára, mint a sík területek. Következésképpen a hegyoldalra több napfény jutván, a szőlő érése is biztosabb, mint a sík vidékeken. 4 A szőlőfajok és ezek művelésének tüzetesebb leírását, sajnos, szintén teljes mértékben nélkülözzük. A soproni borok kiválóságának azonban legfőbb bizonyítéka az a sok háborúság, amelyet saját boraik érdekében az osztrákok ellenük folytattak. Az erdőgazdálkodás terén kifejezett irányelvekről ebben a korban nem beszélhetünk. Az erdő elsősorban, mint a tüzelő beszer1 Nagy, I. 154. 1. 2 Wenzel, II. 432., III. 326., 478. lk. 3 Wenzel, I. 63. 1. — Pannonhalmi Rendtörténet, I. 602. 1. 4 V. ö. Cholnoky Jenő : Általános földrajz. A szőlők ára igen nagy volt; 1 hold szőlőért 70—120 aranykoronát adtak. Hóman, Magyar pénztörténet. 1000—1325. Budapest, 1916. 543. I.