Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

hajtotta, ahol a lovak mind odavesztek. Kont Miklós nádor a panasz hallatára a győri káptalant utasította az állítás valódiságának a kivizsgálására. A káptalan 1366-ból származó jelentése szerint a vizsgálat a panasz valódiságát igazolta.

1 Csornai János méneséről szintén egy hatalmaskodással kapcsolatban van tudomásunk.

2 Ez a két adat kétségtelenné teszi, hogy a megyei birtokos urak vagyonának jelentékeny részét az állatállomány tette ki és ha akár bosszúból, akár pedig birvágyból kárt tettek egyesek mások méneseiben, úgy ezek az ügyek nagy port vertek föl és az egész megyei közigazgatást megmozgatták. Részben az állattenyésztéssel függött össze az egyházi intézmények sóadományokkal való bőséges ellátása is. A XIII. század második felétől kezdődő korszakunkban nincs tudomásunk arról, hogy újabb ilyen adományozások történtek volna. Megmaradtak azonban továbbra is a régi adományok élvezetében. Igaz ugyan, hogy az állattenyésztés, még a monostori állattenyésztés külterjes volta miatt az állatok számára igényelt sómennyiség nem volt olyan nagy, mint a mesterséges takarmányozás esetében lett volna, de kétségtelen, hogy az állatok a legelőkön már akkor sem találták meg a szervezetük fenntartásához szükséges sómennyiséget. Ilyen esetekben elkerülhetetlen volt a sózás és így a kedvező sóellátást feltétlenül az állattenyésztés hathatós előmozdítójának kell tekintenünk.

3 Az állatok forgalmi értékéről több évet átfogó adatok hiányában, csak hozzávetőleges képet tudunk alkotni. 1340 márciusában a csornai konvent előtt panaszt emelő Pásztori Orbán fia, Pásztori Miklós comes a Csuka nevű tolvaj által ellopott ökrét egy márkát érő* 1 Nagy, I. 355-356. lk. 2 Nagy, I. 161.1. Ez az eset még 1341-ben történt, amikoris a Hegykőn tartott megyei közgyűlés alkalmával Csornai János, Csornai Lőrinc fia és Csornai István unokája személyesen bepanaszolta Marczaltői Istvánt, Marczaltői Bertalan fiát és két szerviensét, Bedest és Czeger Andrást (Bedes et Andreám dictos Cegher), tizennégy még be nem tört lovának az eltulajdonításáért. Marczaltői István, Jakab rábaközi alispán, György mester kapui várnagy, a két rábaközi szolgabíró és több odavaló nemes ember tudtával a tizennégyből két lovat visszaadott, de a többi tizenkettőnek a visszaadásáról nem gondoskodott, sőt György magister kapui várnagy gyakori felszólításaira sem jelent meg társaival együtt. Ezért a megyegyűlésen Csornai Jánossal szemben elmarasztalták. 3 V. ö. Kalász Elek i- m. 65 - 66. lk.