Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

okolással, hogy már nem kell a szerzeteseknek a régi kemény munkát végezniök. A cisztercita majorságok völgyi fekvésének nagy előnye a termés behordásakor mutatkozott, mert a majorok felé lejtő utakon nem okozott nagyobb nehézséget a megrakott szekerek vontatása. A gabona cséplése csak az őszi vetés bevégzése után, Szent Márton napja, november 11 -e táján vette kezdetét és sokszor Gyertyaszentelőig, február 2-áig is eltartott. A munka azért ment ilyen lassan, mert kézi cséphadaróval végezték. A cséplésnél visszamaradt szalmát alomnak használták fel. Nagyon fejlett gazdasági foknak volt az ismertetője, hogy a magtárépület minden cisztercita gazdaság nélkülözhetetlen tartozéka volt.

1 A cisztercita monostorok gazdálkodásának egyik legszebb vonása az volt, hogy a bőségesen termő gabonát nemcsak saját céljaikra termelték, hanem szükség esetén a felhalmozott készletet nem adták el, hanem vagy kiosztották az ínségesek között, vagy pedig saját üzemükben megőrölve, kenyeret sütöttek belőle és azt osztották ki. Rossztermésű években egyes monostorok egész vidékeket mentettek meg az éhenhalástól.

2 A ciszterciták mezei gazdálkodása a kor földművességének a tetőfokát jelentette. Szerves kiegészítője volt a földművelésnek az állattenyésztés. Az állattenyésztés terén a monostoroknak nem sok tanítani valójuk akadt hazánkban. Igaz ugyan, hogy míg a magyar állattenyésztés az úgynevezett rideg marhatartással volt azonos és a hatalmas ménesek és gulyák csaknem az egész év folyamán a szabad ég alatt tanyáztak, addig a monostori állattenyésztés az istállózó gazdálkodásnak volt — legalább is részben — az úttörője. Általában el lehet mondani, hogy a kolostorok a földművelésben, a lakosság pedig az állattenyésztésben állott előbbre. A soproni nagy ménes-gulyatartásnak kevés emléke maradt korunkra. Igen jellemző, hogy aránylag kisbirtokú nemeseknek is nagyszámú állataik voltak. Erre igen jó példát szolgáltat egy 1365 január 6-án Visegrádon kelt oklevél, amely szerint Gyórói István mester, Gyórói Benedek fia, Kont Miklós nádor előtt panaszt emelt, hogy Nyéki Lőrinc 1364 nyarán, szergényi jobbágyainak közreműködésével, egyik ötven lóból álló ménesét a Fertő mocsaraiba 1 Kalász Elek i. m. 60-64. lk. 2 U. o. 65. 1.