Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A falvak területéhez tartozó szántóföldek művelése a XIII. es XIV. század fordulóján még Sopron megyében sem a két- és háromnyomásos gazdasági rendszer alkalmazásával történt, és a teljes rablógazdálkodási rendszer továbbélése valószínű. Kevésszámú gazdasági természetű adataink azonban, sajnos, nem adnak kellő felvilágosítást a művelési formák mikéntjére nézve. A mezei gazdálkodás legprimitívebb formája az, ha a falu lakossága a község határának csak egy részét veszi művelés alá és ott évről-évre mindig ugyanazt a gabonát termeli. A föld azonban nem bírja ki ezt a rablógazdálkodást. Hat-hét év múlva kimerül, silány termést hoz, úgyhogy a falu lakossága kénytelen lesz a határ egy másik részét szántás alá venni, hogy annak kimerültével megint tovább menjen.

1 A földműves gazdálkodásnak ez a legprimitívebb faluk özösségi formája kétségtelenül uralkodó volt a középkori Magyarország széles vidékein. Előbb-utóbb azonban, különösen a gazdasági ismeretekben bővelkedő szerzetesek birtokain gyakorolt gazdasági formák átvétele következtében, a jobbágyfalvak is a haladottabb művelési formák irányába tértek. Ennek következtében Sopron vármegye középkori gazdasági életében, mint tanítómestereknek elsősorban, a cisztercitáknak és a premontreieknek volt a legnagyobb szerepük. A haladottabb földművelési formák közül a premontreiek és a ciszterciták — a rendi kutatások szerint — kezdettől fogva állandóan a háromnyomásos gazdasági rendszert követték. Ezt a rendszert a rendek európaszerte gyakorolták és annak főleg a ciszterciták voltak legfőbb terjesztői.

2 A kétnyomású mezőgazdasági rendszerben a határt két részre osztották és amíg annak egyik fele parlagon maradt, addig a másik felét többnyire nyilakkal való sorshúzás útján, úgynevezett nyilasföldekre osztották. Annyi ilyen nyilas föld volt, ahány földművesgazda volt a faluban. Akkor pedig, amikor a határnak művelés alá vett része hat-hét esztendő múlva kimerült, nem egy tetszésszerinti megválasztott helyen kezdték el a művelést, hanem a pihent ugaron, a határ addig művelésbe nem vett másik felén. A ciszterciták által 1 V. ö. Szehjű Gyula: Magyar Történet. VI. 226-227. Ik. * Kalász Elek. • A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban. Budapest, 1932. 57—58. lk.