Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

kezdeményezett és bevezetett háromnyomásos gazdasági rendszer ezzel szemben a határt három részre osztotta. Ez a három rész az úgynevezett három nyomás volt. Az első évben az első nyomást ugarnak hagyták, a második nyomásba őszi, a harmadikba pedig tavaszi gabonát vetettek. A második évben az őszi gabonát már az első nyomásba, a tavaszit pedig a második nyomásba vetették, úgyhogy a harmadik nyomás maradt meg ugarnak. A harmadik évben az első nyomásba került a tavaszi gabona, a második nyomás volt az ugar és a harmadik nyomásba vetették az őszi gabonát. Ilyenmódon a határ egyes talajrészeinek kihasználása sokkal kisebbmérvű volt, mint a kétnyomásos rendszerben, aminek előnyei elsősorban a terméstöbbletben mutatkoztak.

1 Ez a háromnyomásos művelési rendszer Nyugat-Európában a francia és német területeken már Nagy Károly ideje óta meglehetősen elterjedt volt

2 és így lehetséges, hogy a sopronmegyei német eredetű ciszterciták és a francia vagy németalföldi eredetű premontreiek birtokaikon ezt a gazdasági formát követték. A két rend gazdasági tevékenykedésében azonban mégis különbségek mutatkoztak. A ciszterciták Szent Benedek hamisítatlan szabályaihoz és hagyományaihoz visszatérve, részben maguk művelték a földeket és előszeretettel húzódtak a Bakony, a Pilis és a Fogarasi havasok vagy az Alpok keleti nyúlványainak a rengetegeibe, ahol irtották az erdőt és szántófölddé varázsolták az addig emberileg hasznavehetetlen területeket.

3 A premontreieknél ugyancsak voltak kézimunkát végző laikus testvérek, akiknek a rendi kanonokhoz való egészségesen szabályozott viszonya nagymértékben előmozdította a belterjes majoros gazdálkodást.

4 A premontreiek azonban — és ez különösen Sopron vármegyében látható jól — szemben a cisztercitákkal, nem az őserdők, hanem a mocsaras területek emberi kultúra számára való elhódításán buzgólkodtak. Az erdőirtó gazdálkodásnak középpontja a borsmonostori cisztercita apátság volt, amelynek birtokait már az előzőkből ismerjük. Ilyen irtásos gazdálkodást folytathatott a nagyerdei Ivánon birtokos pornói cisz1 SpoTzon Pál: Mezőgazdasági üzlettan. Magyaróvár, 1881. 1931.. 2 Szekjű Gyula: Magyar Történet. VI. 227. 1. 3 Hóman Bálint : Magyar Történet. I. 394. 1. 4 Balanyi György: A szerzetesség története. Budapest, 1923. 159. 1.