Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ségtől és ezért — néhány kereskedelmi adaton kívül — még mindig csak az egyes birtokos nemzetségek, illetve az ezekből kiszakadt, vagy az ismeretlenség homályából előbukkanó családok birtok- és peresügyei alapján rajzolhatjuk meg a kor gazdasági életének körvonalait. Ezek az adatok azonban magára a gazdálkodásra vajmi kevés fényt derítenek, pedig a megye gazdasági élete elsősorban a mezőgazdasági dolgokon épült fel. A XIII. századvégi és XIV. századi falvak a mai szemlélő szemében igen szegényes külsőt mutathattak. A fejlődés azonban Ottó freisingeni püspök korától, aki a XII. század elejének félnomád magyar falvait leírta,

1 már igen nagy és észrevehető volt. Az egyes községek ekkor már állandó települési helyet jelentettek és nem igen történhetett meg, hogy egy-egy falu egész lakossága nyaranta más vidékre költözzék, hogy ott barmainak jobb legelőt találjon. A helyhezkötöttségnek egyszerű magyarázata van és ez az, hogy a lakosság többsége már több nemzedék elmúlása óta a földművelésből élt és a falvakban már határozottan szétválasztható három alkotórészt, házhelyeket, művelés alatt álló földeket és közösen használt legelőket különböztethetünk meg. A házhely tulajdonképpen a belsőséget jelenti. A lakóház és az istálló, a gabonás vermek, az udvar és a házmelletti kis kert és esetleg egy kis gyümölcsös alkották a paraszt-, a jobbágytelket, a loca sessionaliát. A parasztházat domus jobbagionalisnak nevezték az oklevelek, de ha ezt az udvarral és a kerttel együtt vették tekintetbe, akkor igen gyakran curia jobbagionalisnak is hívták. Ebből következik azután az is, hogy a curia nobilitaris, azaz a nemesi kúria, nem magát a nemesi udvarházat, hanem a nemesi telket, megyebeli németséggel a hostátot, jelentette. Ugyanígy a curia plebani is nem a paplakot, hanem a papi telket a rajta lévő épületekkel együtt jelentette. Az oklevelekben a földbirtokokkal kapcsolatban előforduló, általánosan használt kifejezések a mansio, a telek (teluc) és a német vidékeken használatos Lehen, laneus (lehyn, lehun) nem jelentenek 1 Freisingeni Ottó: I. Firgyes császár tettei. Fordította: Gombos F. Albin. Budapest, 1913. 107—108. lk., «silany, azaz csak nádból, ritkán fából és még ritkábban kőből való lakásaik vannak, azért az egész nyári és őszi idő alatt sátrakban laknak,»