Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tulajdonképen területmértéket. A mansio (mansus) kifejezés eredeti értelme ház volt és a XI. és XII. századi birtokadományokban és összeírásokban háznép, szolga- vagy jobbágy-csa/dJ (familia) értelemben használatos. Később ez az elnevezés a házhely, a kúria és a porta, majd pedig a szolga- vagy jobbágy-re/e£ fogalmának jelölésére szolgált. Vagyis a földközösség idején a falu közös földjéből egy-egy családot megillető szántóföldek, ház és egyéb javak együttes megjelölésére használták. Azonos értelemben használták a magyar telek és német Lehen szót is. Ilyen értelemben használva bizonyos földterületet is magában foglalt a mansio, de annak terjedelme a helyi viszonyoknak, a művelendő föld minőségének megfelelően változott. A falvak jobbágybirtokának kiterjedéséhez képest, okleveleink tanúsága szerint, két-három-négy, sőt több háznép azaz mansio is élt egy ekeföldből, azaz egy ekével megművelhető földterületből. Téves tehát az a régebbi felfogás, amely szerint a mansio területmérték lett volna.

1 A jobbágyfalvak minden védelmi berendezés híján feküdtek szétszórva a művelhető földnek régiójában. Igen szerették a falvakat a megyében folyó vizek mellé épiteni, ami részben az itatás, részben a halászat szempontjából volt előnyös. Az egyes falvakban, nem sokban különbözve a jobbágyok házaitól, szétszórtan vagy egymásmellett épültek a kisebb nemes urak udvarházai. Ezek éppen úgy védetlenek voltak, mint maga az egész falu. A nagybirtokos nemesek és főurak ezzel szemben korszakunkban már csaknem mind erődített helyeken laktak. A Rábaközben várat építő Osli Herbort, a Fraknót felépítő Nagymartoniak és szerte a megyében erődített udvarházakat bíró Osliak, Hőflányiak, Kőszegiek, Kanizsaiak és a többiek, mind egy Nyugatról hozzánk származott földesúri — kicsinyített landesherri — elgondolásnak a megvalósítói voltak. Különösen érthető volt ez a felfogás a századfordulón Sopron vármegyében, amikor az örökös és személyes hűbér gyanánt — igaz ugyan, hogy nem törvényesen uralkodó király adománya következtében, de azért tényleg — a Kőszegiek családi hűbéres hatalmában volt. A nagyurak erődített udvarházainál és várainál azonban jobban 1 V. ö. Nagy, Sümeghy és Házi oklevéltárainak számos adatával.