Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A VÁRMEGYE GAZDASÁGI ÉLETE A XIV. SZÁZADBAN. A KÖZÉPKORI FÖLDMŰVELÉSI FORMÁK. A SZERZETESRENDEK SZEREPE. — BÉCS SZEREPE A KIVITELI KERESKEDELEMBEN. VÁMOK. — BIRTOK ELADÁSOK. — BIRTOKOSOK KÖLCSÖN ÉS ZÁLOGÜGYLETEI. — A NAGYMARTONIAK ANYAGI ÖSSZEOMLÁSA. S

OPRON vármegye XIII. századvégi és XIV. századi gazdasági életének két fontos tényezője volt. Ezek egyike, hogy a nemzetségi birtokok megoszlása és az egyes kiváló nemzetségi tagok önálló gazdálkodása az eddigi nemzetségi birtoklás helyébe a családi birtokokon való gazdálkodást ültette. A másik tényező a nyugati kereskedelembe való fokozottabb bekapcsolódás pedig a pénzgazdálkodás egyre nagyobb mérvű érvényesülését eredményezte. A XIII. század végén még megyeszerte birtokos nemzetségeket találunk. Száz év múlva, a XIV. század végén már csak birtokos családokról beszélhetünk. A XIII. század végén a pénzgazdálkodás még nem döntő fontosságú. A Nagymartoni-család például ekkor még eredményesen háttérbe tudta szorítani a zsidó származású pénzarisztokrata Theka comes ivadékait. A XIV. század végén viszont ugyanennek a családnak a birtokait a zsidó kölcsönök törlesztésének a nemteljesítése emészti fel és juttatja más kezekbe. Ezek a jelenségek kétségtelenül az országos fejlődés helyi megnyilvánulásaiként is felfoghatók. Helyesebb azonban az országos fejlődési momentumokat az egyes vidékek helyi szükségletei összetevőjének tekinteni és ezért a mindennapi élet számos apró-cseprő megnyilvánulásait is figyelembe kell venni. Forrásanyagunk szűkszavúsága azonban többnyire megfoszt bennünket ez utóbbi lehető-