Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a megyei közigazgatás és bíráskodás szabályozását is eredményezték. A nemesség tulajdonképpen ekkor már túlnyomólag az adomány­birtokosok sorából került ki, hiszen a honfoglaló nemzetségek leszár­mazottjai között is csak igen kevesen voltak, akiknek szállásbirtokuk mellett királyi adományból származó birtokuk ne lett volna. Ez ma­gyarázza meg azt a tényt, hogy a nemesi birtokügyek egyre nagyobb mértékben kerültek a királyi ítélő fórumok elé. A nemzetségi birtoklás korában a nemzetségi birtokügyeket a nemzetségek a saját maguk hatáskörében intézték el. Nagy Lajos korában azonban már minden magtalanul kihalt család birtoka a királyra szállt és a régi nemzetségi tagok azt csak új királyi adományként kapták meg. Ez a jogszokás már a század elején is élt és éppen az ősbirtokos Osli-nemzetség eseté­ben láttunk rá példát. 1 A megyei közgyűlés és a megyei törvényszék nemesi birtokügyekben Nagy Lajos korában 1351 után nem ítélt. A László alnádor által 1344-ben tartott generális congrégation a Visiek birtokügyében egy alaposan megfogalmazott ítéletlevelet lát­tunk, amelyből kitűnik, hogy ilyen ügyekben 1334-ben és 1335-ben is ítélkezett a megye. 2 A Giletfi Miklós nádor által 1350 június 7-én elkezdett generális congrégation is még tárgyalás alá vették Potli Pál fiainak 3 és Jáki Kemény Miklósnak birtokügyeit. 4 A későbbi generális congregatiók érdemileg ilyen fontos ügyek­ben nem határoztak és az előttük írásba foglalt tiltakozások és egyez­ségek inkább a megyei hatóságnak közjegyzői, hiteshelyi működésével függnek össze. A megyei ügyvitel megismerésének szempontjából azonban fontos, hogy a megyei hatóságok ránkmaradt jellegzetesebb ügydarabjaival is megismerkedjünk. # * * Sopron vármegye korszakunkban a közigazgatási kettőség jegyé­ben élt. Nagy Lajos korában a tulajdonképpeni Sopron megye és a Rábaköz különálló közigazgatása az okleveles anyagban is megnyil­vánul. 1347 augusztus 31-én kelt oklevelében Nagyhőflányi Beled kapuvári várnagy és rábaközi alispán a következő bekezdést alkal­mazta : Nos magister Belud castellanus de eodem comitatu, damus pro 1 Nagy, I. 95- 96. lk. 3 Nagy, I. 214- 220. lk. 2 Nagy, I. 177-181. lk. 4 Nagy, I. 211-212. lk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom