Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
memória . . A Rábaközt tehát, mint önálló megyét említik meg és ebben a közigazgatás önállóságát és a rábaközi megyei eredet kérdését tekintve igazuk is volt. Maga az ügy, aminek érdekében az oklevelet kiállították, nem volt más, mint egy egyszerű bizonyságtétel, hogy Vicái Beled Vicái János fiait Tamást és Miklóst egy bizonyos birtokügyi kérdésben az egyik rábaközi szolgabíró jelenlétében intette. 2 A Rábaköznek ez a különállása és intézkedési joga úgylátszik az egész Anjou-korban csorbítatlanul fennállt. A Rábaköz, mint helyhatározó elnevezés, a districtus Rábaköz, 3 rábaközi kerület elnevezéssel váltakozva fordul elő és ebből magára a rábaközi kis megyének a nagy Sopron megyébe való beilleszkedésére még semmi következtetést sem vonhatunk le. Valamivel több fényt vet azonban a dologra a vasvári káptalannak egyik, 1351 október 1-én kelt jelentése Lajos királyhoz, amelyben azt írja, hogy elsőízben a sopronmegyei alispán és a rábaközi szolgabírák jártak el a csornai konvent hites emberével, a Kanizsaiak két németi jobbágyának és barmaiknak Ostfi János és Asszonyfalvi Lokös által való elhurcoltatása ügyében. 4 A sopronmegyei alispán tehát a rábaközi szolgabírákkal együtt a Rábaközben is intézkedhetett. Azt, sajnos, nem tudjuk, hogy a soproni alispánnak ez az intézkedési jogköre nem-e csak a rábaközi alispáni szék betöltetlenségének idejében állott-e fönn. Ellent látszik azonban ennek mondani az a körülmény, hogy a Rábaköz területére eső birtokok ügyében is sokszor a soproni alispán és a soproni szolgabírák intézkedtek. A rábaközi megyei közigazgatásnak a sopron megyei közigazgatástól való függését nagyon szépen illusztrálja a következő eset. Kanizsai János csornai méneséből 1340-ben Marcaltői István tizennégy tanulatlan kancát tolvaj módon elhajtatott. Az ügy kivizsgálásával Károly király a győri és a vasvári káptalant bízta meg és ez a két testület igazolta is a lovak ellopatását. 5 Marcaltői István Jakab rábaközi alispán, György k a P u i várnagy, a két rábaközi szolgabíró és több rábaközi nemes ember — talán a megyei esküdtek — felszólítására 1 Nagy, I. 202- 203. lk. 3 Nagy, I. 195. 1. 3 Nagy, I. 287. 1. 4 Nagy, I. 234-235. lk. 5 Nagy, I. 158. 1.
