Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A perbeszédek után a bizonyítási eszközökre került a sor. Ilyen gyanánt szerepeltek a bajvívás és az eskü, amelyek a sedrián fő bizo­nyítékok voltak. Tudomásulvételt (inquisitio) igazoló iratot a megye is kiadhatott. Kiváltságlevelek nem voltak a megye elé tartozó bizonyítási eszközök. A felmutatott bizonyítékok minősége szerint hozta a megye is a bizonyítási ítéletet, mely döntött a per kimenetele felett. A sedria perfolyamában is megvoltak a perorvoslatok : ügyvéd­szó visszavonás, tilalom, perletétel, 1 perújítás s főkép a fellebbezés (transmissio), melyet elsősorban a megyétől való fellebbezésre értet­tek. Ha a per a királyi kúriához jutott, úgy ennek döntése után a végrehajtás végett újra a megyéhez került le. A végrehajtás elmulasz­tásakor vagy késedelem esetén királyi paranccsal intették meg a vár­megyét. A végrehajtás kezdetben a poroszló tiszte és kötelessége volt. A XIII. század második felétől fogva a felsőbíróságok ítéleteit azon­ban esetről-esetre kiküldött királyi vagy nádori emberek hajtották végre hiteles helyi kiküldöttek bizonyságtétele mellett. Erre szintén számos adatunk van. 2 A megyékben rendszerint egy kiküldött szolga­bíró vagy az alispán a szolgabíróval együtt teljesítette a végrehajtást. Régente csak pecsétjük felmutatására volt szükség, később azonban kiküldetésüket megyei okmánnyal kellett igazolniuk. Beiktatás, határ­járás, visszahelyezés, osztály, fizetés voltak a végrehajtás módjai. Ha a végrehajtást erőszakos módon megakadályozták, akkor az erőszakos­kodókat megidézték a törvényszék elé. Hogy mivel büntették őket nem igen tudjuk. # Lackfi István főispánkodásának megszűntével bezárult az az idő­szak, amelyet leghelyesebben a nemzetségi keretek köréből való kibontakozás korának nevezhetünk. A korszak elején hatalmas nem­zetségek vitték a szót a megye életében. A korszak végén már nem nemzetségeké, hanem azok felbomlott kötelékeiből kivált, nagy jövőre hivatott családoké a vezetés és nincs már messze az az eljövendő esz­tendő, amikor országos törvénnyé válik az ősiség, nemesi családok évszázadokig védelmet nyújtó bástyája. 1 Nagy, I. 142. 1. 2 Nagy, I. 99., 105., 113., 115., 129., 149. lk. — A fent elmondottakra nézve lásd Dobrovich Ferenc Ágoston : Részletek Sopron vármegyének I. Károly alatti törté­netéből, 27-40. lk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom