Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tői Léka várát is. Sopron vármegye nyugati határait tehát már 1336ban biztosították és azokat a régi állapotnak megfelelően állították vissza. Károly király azonban nem nyugodott bele a helyzet félig való megoldásába, hanem 1337 nyarán, a fegyverszünet határidejének lejártával újra hadbaszállt, visszafoglalta az évtizedek óta osztrák uralom alatt álló Muraközt, végleg meghódolásra kényszerítette a nyugatdunántúli pártütőket és csak 1337 szeptemberében hagyta jóvá az előző évben kötött ennsi béke feltételeit. Károly ügyességére és tapintatos politikai érzékére vall, hogy a lázadók szigorú megbüntetése helyett megelégedett hódolatukkal. Elvette azonban tőlük határszéli váraikat, hogy egyszer és mindenkorra véget vessen az osztrákokkal való hűbéri alapon álló paktálásuknak. Kárpótlásként az elszedett határszéli birtokokért és várakért az ország belsejében kaptak birtokokat a Kőszegiek. Henrik bán leszármazói Szekcsőn és Tamásiban kaptak birtokot és a szekcsői Herceg- és Tamási-családok őseivé lettek. Kakas Miklós gyermekei Léka vára helyett a zaíamegyei Kéménden lettek földesurak és az ivadékaik a Kéméndiek és a Rohonciak. Egyedül csak a nyughatatlan Kőszegi János tarthatta meg Borostyánkő várát, de ezt a békeszerződés Ausztriához csatolta, ő végleg az osztrákokhoz pártolt és őse lett a Pernstein-családnak. Borostyánkő vára azonban utóbb ismét visszakerült Magyarországhoz és Nagy Lajos királyunk a Kanizsaiaknak adományozta.

1 A Kőszegiek áttelepítése azonban nem vetett véget a megye nyugati területei osztrák részről való dúlásának. Ezek a határszéli viszályok egyre fenyegetőbb jelleget öltöttek és ezért a király a nyugati végek további védelmét is Lackfi Istvánra bízta. Lackfi, mint soproni főispán többízben tusába keveredett a rakoncátlan, betörő német urakkal és egy alkalommal egy Puchmar nevű előkelő osztrák főurat is foglyul ejtett, aki a saját zászlója alatt viselt háborút és akivel együtt még tizenhárom más vitéz lovagot is elfogott és tőlük négy szekérre való, óriási értékű, harmincezer márkára becsült, málhát vett el, amelyet a foglyokkal együtt a királynak bemutatott és átadott. A király Puchmart börtönbe vetette, ahol az meg is 1 Hóman, III. 279-280. Ik. - Mill. Tört. III. 129-132. lk