Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Péter és Henrik is, a későbbi Tamásiak, valamint Kőszegi Iván fia, János is hasonló szövetségre léptek a Habsburgokkal. Az osztrák hercegek azonban elszámították magukat, mert nem gondoltak arra, hogy a visegrádi szerződés értelmében, nemcsak Károly magyar királlyal, hanem János cseh és Kázmér lengyel királyokkal is szembekerülnek. A nyugati végekre történő osztrák becsapások hírére 1336 februárjában János cseh király seregeivel Ausztriába tört és bár nyílt csatát nem kezdett Ottó herceg seregeit mozgási szabadságukban teljesen meggátolta. Ausztria északi határos részei csakhamar a csehek kezébe kerültek és Ottó herceg április 24-én éjjel, amikor megtudta, hogy Károly magyar és Kázmér lengyel király szintén hadbaszállt és elindult az osztrák határ felé, titokban elhagyta csapatait és Bécsbe menekült a tehetetlen Albert herceghez, aki szerint ekkora gyalázat még nem esett rajtuk. A vezér nélkül maradt osztrák sereg szintén visszavonult és így Ausztria északi része teljesen a csehek kezébe került. Ezalatt Károly király, Lajos magyar trónörökös és Kázmér lengyel király szintén átlépték csapataikkal a Morvát. Az északi magyar hadsereget Szécsényi Tamás erdélyi vajda vezette. A Sopron vármegyében és a vele határos részeken működő déli hadseregnek Nagymartoni Pál országbíró volt a vezére. A három szövetséges uralkodó Marcheggnél találkozott, ahol a megrémült osztrákok azonnal békét kértek tőlük. János cseh király rá is állt a kedvező békére és 1336 október 9-én azt Ennsben meg is kötötték. Károly király azonban csak félévi fegyverszünetet kötött az osztrákokkal 1336 december 13-ától, Szent Luca napjától, 1337 június 8-áig, pünkösdig. A fegyverszünetet megelőzően és követően Károly király vissza sem vonta a nyugati határra küldött hadait, hanem azokat a Sopron megyében is birtokos Lackfi István soproni főispánra és királyi főlovászmesterre bízva, a nyugati határok védelmére rendelte. Lackfi István első ténykedése volt, hogy elfoglalta az osztrákok által megszállt és megerősített Lajta-hegységet, helyreállította itt az ország régi határait, aminek következtében Sopron megye területe, a Lajtahegységtől nyugatra, ismét a Lajta folyóig terjedt. Nem elégedett azonban meg a visszafoglalás egyszerű tényével, hanem a védelem biztosítása céljából felépíttette a Lajtai kapura vigyázó Szarvkő várát. Ugyancsak ekkor visszafoglalta az osztrák részre állt Kőszegiek-