Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

szlavón urak szövetségeseikkel elfogtak. A fölkelés a Drávántúl és a Dunántúl egyszerre lángolt fel. A Kőszegiek III. Endre király híveinek dunajobbparti birtokait egymásután dúlták fel és foglalták el. A Dunától északra szintén néhány pártütő úr csapatai garázdálkodtak, nagyobb sikerük azonban itt nem volt. Kőszegi Miklós, a volt nádor, soproni és vasi csapataival Pozsonyt foglalta el, de Csák Máté pozsonyi ispán és alispánja Vörös Ábrahám, Herklin pozsonyi bíró segítségével a várost szerencsésen visszafoglalták. A felkelés leverése végett III. Endre király maga indult a Dunántúlra. Seregében Gutkeled Lothárd, valamint a híres Joakim bán és János kalocsai érsek testvére, András fia, Ivánka voltak a leggyakorlottabb harcosok. A királyi sereg Somogy felé vette útját. Itt találkoztak a zágrábi káptalan hódoló küldöttségével és más délvidéki urakkal is, közöttük Vodicsai Radoszlávval is, aki előzőleg Ugront, a királyi követet elfogta. Ezek behódolása után Kőszegi Ivánnak sem lehetett mást tenni, mint meghódolni és békét kötnie a királlyal. III. Endre ezekután azt hitte, hogy most már nyugodtan visszatérhet a Dráva partjáról. Ezért alkancellár]át, Tivadar prépostot előre küldte tábori kíséretével és maga csak kevesed magával követte őket.

1 Visszafelé való útjában Iváncson a soproni polgárok két követének, Uloinus (Whoimus) comesnek és András mesternek a hódolatát fogadta. Ez a két soproni polgár a város nevében azzal a kéréssel fordult a királyhoz, hogy Kőszegi Ivánt, Sopron és Vas vármegyék főispánját ne nevezze ki soproni kapitánnyá. Kérésükből nyilvánvaló, hogy Kőszegi Ivántól szabadságaik elvesztését és semmibevevését várták. A király megnyugtatta az esedező polgárokat, hogy Kőszegi Iván nem lesz Sopron város kapitánya és hogy határozott szándéka a polgárokat szabadságukban megtartani. A királyi ígéretet 1292 augusztus 4-én írásba is foglalták.

2 III. Endre vigyázatlansága, hogy seregének zömétől elvált, rendkívüli mértékben kedvezett Kőszegi Iván politikai terveinek, aki néhány társával «nem gondolva a jövő gyalázata val" vakmerően és hirtelenül meglepte a királyt és kíséretével együtt elfogta és 1 Pauler, II. 437-438. lk. 3 Wenzel, V. 269. 1. - Házi I. 1. 14. I.