Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
néhány hű emberének, Pál fiainak, Mihálynak és Andrásnak és más mosoni várjobbágyoknak az őrizetére bízta, akik III. Endrével nem éppen királyi módon bántak és mindenféle méltatlansággal illették. A király három hónapig maradt Kőszegi Iván foglya, de végül kezesek adása ellenében kiszabadult. Kőszegi Ivánt így természetesen semmi bántódás sem érte. Továbbra is megmaradt soproni és vasvármegyei főispánnak. Az országos politikában addig gyakorolt szerepét azonban végleg eljátszotta, mert a királyi kormányban többé sem ő, sem testvérei nem kaptak helyet. Martell Károly ígéreteire pedig semmit sem lehetett biztosan építeni, hiszen az, IV. Miklós pápa halálával, legfőbb támogatóját vesztette el, III. Endre király pedig anyja és a velencei Morosiniek segítségével rokoni kötelékekkel fűzte magához a szerb királyt. 1 Az Anjouk azonban nem adták föl reményüket, hogy előbbutóbb a magyar trónt megszerezzék és ezért 1294 végén ismét erősebben kezdtek mozgolódni. Ismét megélénkült az érintkezés köztük, valamint Kőszegi Iván soproni és vasi főispán, valamint Subich Pál tengermelléki bán között. 1295 elején III. Endre a mozgolódó Kőszegiek fékentartására erélyes édesanyját küldte a délvidékre. Ennek ellenére 1295 derekán néhány tengerparti vár mégis Martell Károly kezébe került, de a szávántúli felkelést, mielőtt jobban elterjedhetett volna, Endre hívei elfojtották. 1296 nyarán azonban nyílt háború tört ki a Kőszegiekkel. A Baranya vármegyei Kőszegi rokonok felkelését hamarosan leverték és III. Endre ekkor bocsánatot hirdetett mindazoknak, akik meghódolnak és a hűtlenség bűnébe esett Kőszegiektől elpártolnak. Erre a felhívásra sokan meghajoltak a király előtt. 2 Ekkor történhetett meg az, hogy Sopron vármegye vezető urai közül is sokan elhagyták a Kőszegieket. így tettek az Osliak is, vagy legalább is a nemzetség egy része. 1296 július 16-án ugyanis György borsmonostori apát panaszára Ladomér esztergomi érsek megintette Osli-nembeli Herbord ispánt, hogy a kedhelyi monostor részére István király által adományozott sopronmegyei dézsmahuszadot ne foglalja le. 3 Ladomér érsek a király feltétlen híve volt. Gauler, II. 438-440. Ik. — Hóman, II. 240. 1. 2 /Wer, II. 446. 1. 3 Fejér, VII. 2. 79. 1.
