Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

deleiért semmiféle büntetést, semmiféle bírói üldözést nem fog elszenvedni. Végül pedig, egészen a francia hűbérjog fogalmai szerint és a francia hűbériség mintájára, Sopron és Vas vármegyék területét, mint örökös hűbéres tartományt, Kőszegi Ivánnak és Gergely nevű fiának adományozta.

1 Ez a hűbéresjellegű adomány természetessé teszi azt a ragaszkodást, amivel a Kőszegiek a soproni és vasi főispáni méltóságokhoz ragaszkodtak. Ez magyarázza meg, hogy a későbbi évek folyamán miért tűnik fel Sopron vármegye olyan territóriumnak, amelynek — egész Károly Róbert király alatti bukásukig — a Kőszegiek feltétlen urai voltak. Sopron vármegye és vele együtt déli szomszédja, Vas vármegye volt a magyar történelemnek a tulajdonképpeni Magyarország földjén fekvő első olyan territóriuma, amelyen nyugati hűbéres formák követésének megfelelően királyi adomány folytán tartományúri méltóságokat gyakorolt egy hatalmas magyar nagybirtokos család.

2 Mária királynő 1292 január 6-án kelt oklevelében azonban lemondott a magyar trónra tartott igényéről és azt fiára ruházta. A fiatal Martell Károly, Károly Róbert királyunk apja, készséggel elfogadta a felajánlott országot és magyar királlyá proklamálta magát és megerősítette édesanyja adományait, sőt azokat még újakkal tetézte.

3 Martell Károly, hogy Magyarország elfoglalására irányuló terveit minél sikeresebben keresztül vigye, 1292 április 12-én megerősítette Sopron és Vas vármegyék eladományozását olyképpen, hogy Kőszegi Iván és örökösei ezt a két vármegyét kizárólag és mindig csak tőle és örököseitől bírják hűbérül francia módra, azaz osztatlanul. Kötelezettségeik ugyanazok maradnak, amelyekkel nagybátyjának, édesanyja testvérének, IV. László királynak tartoztak.

4 III. Endre király eközben édesanyjának, a férfias lelkű velencei Tomasinának az érkezését várta, aki 1292 májusában Zárába meg is érkezett. Tomasina fogadására a király Ugrón mestert küldte, akit azonban az ekkor rnár nyiltan pártütő Kőszegiek és horvát1 Wenzel: Magyar diplomáciai emlékek. I. 81-91., 95., 96. lk. — Pauler, II. 436-437. lk. 2 Ugyanekkor a Subichok a tengerpartján kaptak hűbérbirtokot. 1. —Hóman, II. 239. 3 Szlavóniát Dragut László szerb király fiának, unokatestvérének adta. 4 Lásd az 1. jegyzetet.