Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
gyarok, hogy a királyi széket az egyház sérelmére és kárára bárki is — itt III. Endrére gondoltak — elfoglalhassa. Kőszegi Iván, akiről egyik kortársa azt írta, hogy «mint a sebesült vadkan, vagy mint a vonyító kutya» úgy dühöngött, meg is ígérte a pápa követének, hogy csak azt ismeri el magyar királynak, akit a pápa annak kijelöl és mint ilyent megerősít. 1 III. Endre környezetében hamarosan észrevették Kőszegi Iván terveit, mert úgy tőle, mint testvérétől Henriktől és Miklóstól, igyekeztek megszabadulni. III. Endre első kormányának 1290—1291ben Aba Amadé, mint nádor volt a feje. Kőszegi Iván tárnokmester, Kőszegi Henrik pedig Szlavón bán volt. III. Endre második kormányának 1291-ben mint nádor, Kőszegi Miklós volt a vezetője, Iván és Henrik azonban már nem vettek részt benne. Kőszegi Miklóst pedig 1291 végén Iván üzelmeinek észrevevése után Szentemágocs Mihály váltotta fel a nádori székben, míg a kormány többi tagjai helyükön maradtak. 1293-ban azután Endre harmadik kormányát ismét Aba Amadé szervezte meg, amelyből és a még utána következő háromból is, a Kőszegiek már teljesen kimaradtak, 2 ami Anjou-párti törekvéseinek természetes következménye volt. Kőszegi Ivánnak János jessii püspökkel folytatott tárgyalásai azt eredményezték, hogy testvéreivel és híveivel együtt, közöttük számos soproni és vasi birtokos úrral, Árpádházi Mária királyné fia, Martell Károly hűségére tért. Mint egykor apja, V. Istvánt és ő maga oly sokszor IV. Lászlót, most azt a királyt is hűtlenül elhagyta, akit másfél évtized előtt László ellenére ő maga hozott először Magyarországba. 3 így Kőszegi Iván és társai révén az ország nyugati vármegyéinek jutott az a szomorú szerep, hogy az utolsó Árpádházi király elleni harcok vezetését és azoknak diadalrajutását irányították. Árpádházi Mária, nápolyi királyné, aki Károly nápolyi királyhoz ment férjhez, 1292 január 5-én kelt oklevelében felhatalmazta kedves hívét Kőszegi Ivánt, hogy indítson háborút az országot bitorló III. Endre és párthívei ellen. Támadja meg őket, dúlja fel és foglalja el birtokaikat és egyéb javaikat és ezekért a cseleke1 Pauler, II. 435. és 324. jegyzet. 3 Hóman, II. 239. 1. z Hóman, II. 239. — 241. Ik. és melléklete
