Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a soproni főispán. Ettől az időtől kezdve azután évtizedeken keresztül ténylegesen és állandóan a Kőszegiek tartották kezükben a soproni főispánságot. Főispánkodásukat időközben ugyan a velük ellenséges viszonyban lévő királyok emberei is viselték, ezek azonban tényleges befolyással a megye életére — amely a nyolcvanas évek közepétől kezdve, a birtokos urak behódolása és a Kőszegiek országvédő küzdelmeinek erkölcsi hatása következtében, teljesen ennek a hatalmas családnak a bélyegét viselte magán — nem voltak. Osli László 1283. évi főispánkodása volt az első, amely a király által, a Kőszegiek megtörésére kreált tisztségek sorát a megyében megnyitotta. A királyi seregek elvonulása és az Oslik Kőszegi-pártra állása után a soproni főispánok sorában megyebeli urak neveivel ismét hosszú ideig nem találkozunk. 1286 nyarán Aba Mákján nádor lett a király által kinevezett soproni főispán, de a tényleges főispáni hatalom továbbra is Kőszegi Miklós volt nádor kezeiben maradt, akitől 1287-ben Kőszegi Iván vette azt át, aki önkényesen nádornak is nevezte magát. Az ország nádori méltóságát és kétségtelenül a soproni főispánságot is a király környezetében, mint címet, az Abák — Mákján, Péter és Amadé

1 — viselték. 1288-ban Kőszegi Miklós a dunántúli részek királyi nádora lett, de a soproni főispánságot továbbra is fivére, Iván kezeiben hagyta. Kőszegi Iván egyik híve lehetett az a Detre kapuvári várnagy, akit 1291 körül említenek.

2 Kőszegi Iván soproni főispánra és híveire, Sopron vármegye nyugati részeinek birtokos uraira, a hainburgi békekötés nagy csapást jelentett és köreikben élénk elégedetlenséget szított III. Endre királlyal szemben, akinek pedig eddig föltétlen hívei voltak. A várak lerombolásába csak kevesen, mint például a két Nagymartom, Simon és Mihály nyugodtak bele. Az elégedetlen hangulatot még csak jobban szították IV. Miklós pápa követének, János jessii püspöknek a kijelentései, aki 1291 végén az országba jött és sorba járva az urakat és főpapokat, szerte hirdette, hogy Magyarország kezdettől fogva a római Szentszék hübére és hogy ne engedjék a ma1 Mákján nádor somogyi, soproni és mosoni ispánkodására lásd: Fejér, V. 3 333.1. Amadé nádor mosoni ispán: Wenzel, IX. 481. — Hazai okmánytár, VIII. 263.1. — Péter pedig pozsonyi ispán. — MODL. 1233., Kommzr i. m. 44—48. lk. volt. Ezek az adatok azonban nem zárják ki, hogy a soproni ispáni címet, mint nádorok, Ők viselték. 2 Wenzel, V. 58. 1.