Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

és a soproni főispán. Főispáni tisztét egész Kőszegi Iván 1281-ben bekövetkezett nádorságáig viselte.

1 1281-ben és az 1282. év azon részében, amikor a király környezetében a Kőszegi párt kezében volt a kormány rúdja, Kőszegi Iván nádor volt a soproni főispán.

2 Kőszegi Iván bukása után, 1282-ben ismét Csák Máté lett a nádor és a soproni főispán.

3 1283-ban azonban, a királyi seregek soproni felvonulásának évében egy László nevű soproni főispánról is van tudomásunk.

4 Erről a Lászlóról — akit a pártütő Kőszegi helyett nevezhettek ki — csaknem minden kétséget kizáróan azt állíthatjuk, hogy az 1309-ben meghalt Osli-nembeli Beled fia Lászlóval volt azonos, amit az Osli-nemzetségnek a királyhoz való pártolása magyaráz meg.

5 Sopron vármegye főispánjai, az egy rövid ideig főispánkodó Lászlót kivéve, ebben az időszakban mind nádorok voltak, aminek következtében a megyei ügyekkel csak másodsorban foglalkozhattak, ami azután helyetteseiknek és személyes híveiknek, az alispánoknak a befolyását nagymértékben emelte. Közben a kudarcot vallott király még ugyanabban az évben újra a Kőszegi-pártot hívta meg a kormányra. A nádori méltóságot és vele együtt a soproni főispánságot Kőszegi Miklós vette át. Szlavón bánná Kőszegi Iván, erdélyi vajdává pedig a hozzájuk átpártolt Borsa Lóránt lett. IV. László a kormányra került urakat, éppen úgy, mint elődeiket is nem szerette és szívből gyűlölte azokat, a kunokkal szemben tanúsított állásfoglalásuk és a vele szemben való erőszakoskodásuk miatt. A király ennek következtében teljesen anyjának kun rokonságára hallgatott, a kunok és a tatárok karjaiba vetette magát, sőt 1285 januárjában maga hívta be a tatárokat a kormány szepesi és keletmagyarországi hívei ellen.

6 Ugyanekkor, amidőn László király vad tatárhordákkal pusztíttatta az ország nagyrészét, Nyugatmagyarországon Kőszegi Iván Albrecht osztrák herceggel keveredett győzelmes háborúba és mint a régi magyar dicsőség előharcosa és az ország határai épségének védelmezője kelt fegyverre az országot pusztító idegen ellenséggel szembe. * * * 1 U. o. 3 U. o. 3 U. o. 4 Nagy, I. 48. 6

Pór Antal i. m. Családfája. — Karácsonyi János: Magyar nemzetségek. II. 401. laphoz mellékelt családfa. 6 Hóman, II. 227. 1. - Pauhr, II. 386-389. lk.