Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

érezte magát és seregét, 1283 őszén a Kőszegiek várainak elfoglalására indult. A morvamezei csatatéren megsegített Rudolf király legidősebb fiát, Habsburg Albertet, az új osztrák herceget is segítségül hívta, de ez bár elvileg nem tagadta meg a támogatást, nem csatlakozott Lászlóhoz és annak seregeihez. IV. László bízva seregének erejében, amelyben a Dunántúlról ott voltak a Jakok és az Osliak is, akiket a Kőszegiek birtokaikban állandóan veszélyeztettek és akik ennek következtében örömmel csatlakoztak a soproni és vasi részeken tábort ütő, megtorló királyi seregekhez. A királyi sereg 1284 januárjának első napjaitól számított mintegy hat héten át ostromolta Borostyánkőt, Kőszegi Iván várát, de az oly erősen tartotta magát, hogy február közepén a királyi sereg kénytelen volt szégyenszemre az ostrommal felhagyni és a Kőszegiek hatalmának letöréséről táplált reményeit feladva, visszavonulni. A király visszavonulásakor a seregét követő Kőszegiek csapatai négy Oslit is — az előzőleg az ő pártjukhoz tartozó Andrást, valamint Herbordot, Imre fia Gergelyt és Lőrincet — elfogtak és azok soproni birtokaikat feldúlták. A foglyokat azután a Kőszegiek csak a nemzetség tagjai által összeadott váltságdíj fejében engedték szabadon.

1 így tehát a Kőszegiek ellen folytatott királyi küzdelem két esztendő leforgása alatt teljes kudarccal végződött. A nyugati vármegyék életében ennek az lett a természetes következménye, hogy a hatalmas család befolyása az eddiginél is érezhetőbb lett. Az eszes és bátor Kőszegiek egyik legerősebb támasza ekkor nem annyira erőszakos természetükben, mint inkább az udvar kun és pogány pártoló hajlamaival szemben való állásfoglalásukban rejlett. Ennek következtében a nagy erkölcsi összeomlásban a régi magyar felfogás és erkölcs bajnokainak tűntek fel és ezzel a régi idők szokásaihoz ragaszkodó nagy tömegek rokonszenvét maguk felé hajlították.

2 Ezeknek az országos kormányzat intéző köreiben történő változásoknak a sopronmegyei főispáni tisztség gyors váltakozása is hű kifejezője volt. Csák Máté nádor és soproni főispán 1279 decemberében bekövetkezett bukása után

3 az Aba-nembeli Finta lett a nádor 1 Pauler, II. 383-384. - Hóman, II. 226. — Pór Antal, 10., 22. lk. - Mill. Tört. II. 563. 1. 2 Pauler, II. 384., 564. lk. 3 Hóman, II. Kormány változások IV. László korában c. melléklete.