Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
közötti ellentétek azonban csakhamar ismét megzavarták a megye lakosságának békés életét. A Kőszegiek birtokai már 1279-ben egész fejedelemséget alkottak. Váraik, hatalmuknak minden időben végső mentségei főleg Vas vármegyében feküdtek. Ezek — Borostyánkő, Szalonak, Németújvár, Kőszeg, Szent Vid, Léka — a hozzájuk tartozó falvakkal együtt alkották a hatalmas birtokállomány magját, amely több vármegyében, főleg Pozsonyban, Mosonban, Komáromban, Zalában, Somogyban és Szlavónia több megyéjében szétszórva feküdt. 1 Ezek a hatalmas birtokok lehetővé tették, hogy a Kőszegiek, akik közül most főleg Miklós, a volt nádor, a Herkának is nevezett Henrik és Iván vagyis János mester, — mind a hárman Henrik bán fiai — vitték a hangadó szerepet. Jellemző, hogy mind a hármukat, az 1280—1281 telén a zágrábi püspökség területén elkövetett garázdálkodásaikért, Timót püspök 1281 tavaszán a verőcei minoriták templomában egyházi átokkal sújtotta, amit az ország egyéb egyházi hatóságai is a magukévá tettek. 2 Az egyházi fegyvereknek azonban nem sok hatásuk volt a Kőszegiek viselkedésének a megváltoztatásában. Alig tette ki ugyanis 1281 nyarán a lábát az országból a rendcsinálás végett ide delegált Fülöp fermói püspök, pápai legátus, hogy a király környezetét elhagyva Lengyelországba utazzon, ahol a magyarországihoz hasonló küldetése volt, a kedvező alkalmat jól fölhasználó Kőszegi Iván ismét befolyása hálójába kerítette a királyt. Ennek első megnyilvánulása az volt, hogy nádorrá neveztette ki magát és a szigorú, a pápai legátius kezdeményezéseit követő 1280 tavaszán kinevezett Aba-nembeli Finta nádort fegyveres erővel és birtokainak elkobzásával kényszerítette hódolatra. Az erőszakos Kőszegi Iván azonban nem sokáig élvezhette a nádori méltóság és hatalom országraszóló előnyeit, mert 1282-ben IV. László már ismét a Kőszegiek ellen fordult. Az új nádor Csák Máté lett, a tárnokmesteri és országbírói méltóságokon pedig az Abák osztozkodtak. 3 Kétségtelen, hogy nem kismértékben az Abák és a Csákok befolyásának tulajdonítható, hogy IV. László, amikor elég erősnek 1 MM. Tört. II. 646. 1. 2 Pauler, i. m. II. 373. 1. 3 Hóman, i. m. II. 226. 1.
