Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
valamint ennek a befolyásos méltóságnak az elérésére törekvő birtokos urak sokszor kés- és kardhegyig menő pusztító harcai töltötték be pár évtized múló napjait. Sopron vármegye életének külső és belső megnyilvánulásait a XIII. század utolsó és a XIV. század első évtizedeiben a hatalmas Kőszegi-család irányította. Ez a család stájer eredetű Héder-nemzetségből származik, amelynek egyik Hedrik nevű tagja már 1135ben soproni ispán volt. A Héder-nemzetség két ága két hatalmas család — a Kőszegi és a Hédervári — törzsöke volt. A Kőszegicsalád hatalmának tulajdonképpeni megalapítója IV. Béla király híve, Kőszegi Henrik bán volt, aki azonban, akárcsak a Sopron megyében birtokos Aba Lőrinc, V. Istvánnal ellentétbe kerülve a cseh Ottokárnál keresett menedéket és támaszt, aminek fejében várait — Kőszeget, Szent Videt, Szalonakot, Borostyánkőt, Csertest, a zagoriai Farkast — át is adta a cseh királynak. 1 Ezeknek a váraknak őrsége állandóan zaklatta V. István és híveinek birtokait, amely erőszakosságok leküzdésére a király az Osli-nemzetség 2 tagjait és Aba Gergely vasmegyei főispánt küldte ki. V. István halála után azonban a kis IV. László kormánya kibékült Kőszegi Henrikkel, aminek következtében, már csak birtokaik helyzeténél fogva is, a nyugati határ védőivé lettek, sajnos csak akkor, ha érdekeik úgy kívánták. Az Ottokár elleni hadjáratokban igen fontos szerepet játszottak, bár a feltörekvő család a Csákokkal, akik szintén oligarchikus hajlamaikat igyekeztek érvényesíteni, már ekkor ellentétbe került. Az ellentét azonban most a Kőszegiek javára dőlt el, amennyiben Kőszegi Miklós nádor és soproni főispán, Kőszegi Iván, a legidősebb testvér, a család feje pedig szlavón bán lett. 3 Nyilvánvaló tehát, hogy a Kőszegiek és a király között fennálló béke a megye életére is kedvezően hatott, amit részben Sopron várossá emelése és az első nemesi generális congregatio is bizonyít. A megye birtokos családjai ennek következtében többé-kevésbbé mind a Kőszegiek oldalára álltak vagy kényszerültek. A hatalmas Kőszegiek és a király környezetében lévő főurak 1 Wertner Mór : A Güssingiek, Századok, 1895. 43., 45—47. lk. —Fejér, V. I. 116., 117. lk. 8 Hazai okmánytár, VI. 184. I. 8 V. ö. jelen mű 358. 1.
