Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Ha tekintetbe vesszük, hogy ezeknek a kavics- és homokpusztaságoknak a hossza a 4000 kilométert is meghaladta, szélességük pedig sokhelyt a 200—300 kilométer között váltakozott, akkor megértjük, hogy a belőlük felkavart anyagból, egy egész földtani koron át tartó porhullás, 10—15 méter vastag rétegeket rakott le. Magyarország termőtalajának nagyrésze ebből a hullóporból keletkezett.

1 Magyarország felszínét azonban még a pleisztocénben is terjedelmes belvizek, siker tavak és mocsarak tarkították, úgy hogy a lösz, aszerint, hogy vizes vagy száraz területre hullott, mocsári illetve száraz lösz alakjában fejlődött ki. A dunántúli térszín teljes felszáradása után a löszhullás már csak szárazlöszt szolgáltatott.

2 Ezen az alapon tudjuk megállapítani az egykori mocsarak, például a Hanság kiterjedését. A lösz anyaga tehát finom ásványliszt, amely a levegőben lebegett és lassankint a földre hullott. Színe sárga, meszes, szerkezete likacsos, ezer és ezer parányi csatornával van áthálózva. A magyarországi löszrétegek eddig mért legnagyobb vastagsága 22 méter. Likacsosságának következtében a vizet nagyon könnyen átereszti, sohasem szárad ki, mindig friss és nedves marad. Az olyan talaj, amelynek lösz az altalaja, sohasem repedezik össze. A lösz, amelyben az egyes ásványi szemecskéket szénsavas mész ragasztja össze, tulajdonképpen márga, tehát nem talaj, hanem kőzet és csak az elmálás után lesz belőle talaj. Az elmálás terméke az Alföldön a humuszos vályog. Ez termi a legjobb búzát. A Dunántúl a vasasvályog. Szintén termékeny talaj, de a hegységekben a nedves hegyvidéki éghajlat kilúgozta és elmésztelenítette és így jött létre a fakószürke erdei vályog. A kilúgozott réteg alatt csak másfél méter mélységben következik a tulajdonképpeni lösz.

3 Megyénk nyugati részének talaja a hegytetőkön, valamint a síkságnak a folyóvizek árterületei fölé emelkedő területein alakult 1 Treitz Péter: Gazdasági ásványtan és talajismeret. Budapest, 1929. 76— 78. lk. — A jég visszahúzódásával a lösznek akkori felszínén erdő támadt, amely erdőség a lösznek anyagát elagyagosította. Erre az agyagos rétegre később újabb lösz települt. 2

Laczkó Dezső: Őstörténeti adatok a Balaton környékéről. Veszprém, 1929. 19—20. lk. A lösz képződéssel ősrégészeti szempontból foglalkozik. s Treitz : Gazdasági ásványtan. 48. 1.