Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

löszből. A hegységben a löszréteg legfeljebb 1 méter vastag, de a rábamenti kavicshalmokon már 2—3 méter vastag takarót is találunk. A portakaró vastagságának növekedésével együtt jár az alapanyag szemcséinek kisebbedése. A hegységhez közeleső övekben a dombság magjának tömege a kavics és homok csak vékony rétegekben szerepel, de minél távolabb jutunk a hegység kristályos alap* kőzeteitől, a kavics annál jobban fogy, a homok mennyisége pedig arányosan növekszik. Ez mind arra mutat, hogy az Alpokból a medencébe ömlő vizek egyenesen kelet felé vették irányukat; törmelékeiket pedig síksággá egyenlítette a rájuk hulló lösz.

1 Ma Sopron vármegye területe legnagyobbrészt az erdőségi nedves éghajlatú régiók körébe tartozik és az erdei eredetű barna színű vasas talajok az uralkodók. Megjelenik azonban az erdőségi nedves klímájú régiók talaja is, különösen a Rozália-hegység vidékén. A megye keleti csücske a mezőségi szárazéghajlatú régiók körébe tartozik.

2 Ezeknek az éghajlati finom különbségeknek következménye a mai növénytakaró, amely éltető elemét az ásványi szemecskék zagyva egyvelegéből alakult, a körülményekhez képest módosult löszből vette és veszi ma is. A lassú léptekkel bekövetkező jégkorszak Európa túlnyomó részén megsemmisítette a forróégövi növényzetet és megakadályozta a fejlődést abban, hogy a mai növényzetet abból alakítsa ki. A jég előnyomulásának fagyos lehellete elől menekülve, a természet hatalmas forradalmának hajótöröttjei gyanánt megjelentek Közép-, majd Dél-Európában az északi vidékek növényei és állatai. A fűzfa, a nyírfa, a havasi rózsa, számos moh és egyéb növény érkezett ekkor lassú bevándorlás eredményeként megyénk területére. A jégtakaró visszahúzódása után a menekült növények továbbra is itt maradtak és visszahúzódtak a nekik megfelelő hűvösebb nyugati részekre és a vizek 1 Treitz Péter: Jelentés az 1912. évben végzett agrogeologiai felvételekről. A földtani intézet 1912. évi jelentésében. Budapest, 1913. 222—223. lk. 2 V. ö. Treitz Péter : Magyarázó az országos átnézetes klimazonális talajtérképhez. Budapest, 1924. és Csonka-Magyarország termőtalaja. Budapest, 1929. térképmellékleteivel.