Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

pleisztocén kor növényeinek megőrzésére. De a mésztartalmú meleg források bekéregző hatása mésztufába zárta és számunkra megőrizte ezen kor növényeinek is jórészét, úgyhogy kiegészítő leletek alapján megállapíthatták, hogy ezen kor növényvilága lényegesen már nem tért el a maitól. A pleisztocén-korszak leglényegesebb jellemzője azonban az emberi megélhetés szempontjából oly fontos löszrétegek keletkezése, amely megyénk területén is alapját képezi a földművelésnek és ezért ennek, valamint a rajta kialakult és mai napig meglévő növénytakarónak szenteljünk egy kissé több figyelmet.

1 * * * A harmadkor végén Európa éghajlata sokkal melegebb volt, mint ma. A negyedkor elején történt lehűlés következtében nedvessége is fokozódott, aminek az lett a következménye, hogy a Földünk két sarkát borító jégtakaró kiterjedése szerfelett megnövekedett. Ez a növekedés természetesen lassan történt. A jégtakaró teljes kifejlődésében a Skandináv félszigetről kiindulva egész Lengyelország déli feléig, Krakkó környékéig ért le. Keleti széle az Urai-hegység déli végén kezdődött és nyugaton az Atlanti óceánig ért, úgy azonban, hogy még Angliát és Írországot is elborította. Vastagsága helyenkint az 500 métert is meghaladta és még szélén is magasabb volt 100 méternél. A jégtakaró folyton mozgott és a Skandináv félszigetről kiindulva kelet és délnyugat felé ereszkedett alá. A nagy jégtömeg azokat a területeket, amelyeken végigvonult legyalulta és az így nyert törmeléket magával vonszolta a német síkságra, Oroszországba, Angliába. Ezeket az országokat vastagon borította a jégtakaró által hozott törmelék. A negyedkor közepe táján a jégtakaró kezdett visszahúzódni és szélein óriási kiterjedésű homok- és kavicspusztaságok maradtak. A jég hátáról lerohanó szelek a homokterület laza anyagát kiszárították és hatalmas porfelhőkbe felkavarva szárnyaikra kapták és messze vidékekre elszállították. A nagyobb szemű homokot mint futóhomokot hajtották maguk előtt. 1 László : i. c. 150.1. — Vidékünk miocénkori állat- és növényvilága semmiben sem különbözött a bécsi medence állat- és növényvilágától. Ezt az ősvilági tájképet rekonstruálta Othenio Abel : Lebensbilder aus des Tierwelt der Vorzeit. Jena, 1922., Wien, sein Boden und seine Geschichte. 1924. c. munkáiban. Ma ezt a világot, vagy ahhoz hasonlót, a hollandus keletindiai szigetvilágban találjuk meg.