Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
faragott kövekből. A kéttornyú templom többi része tégla építmény. A premontrei rend többi templomaitól eltérően csak egy hajója és egy egyenes karzáradéka volt eredetileg. 1 A mórichidai templom és rendház jelentősége Sopron vármegye középkori lakosságának lelki gondozása szempontjából elvitathatatlan. A közvetlen közelében lévő Árpás, amely az Öreg-Rábának balpartján épült a középkorban is Sopron vármegyéhez tartozott és csak a vele, szemben lévő Mórichida melletti Kis-Árpás puszta tartozott Győr vármegyéhez. 2 így tehát a mórichidainak vagy árpásinak is nevezett premontrei prépostság lelkigondozásának köre a Rábaköz szomszédos falvaira is — Árpásra, Egyedre, Soborra, Rábapordányra, Bodonhelyre is kétségtelenül kiterjedt. * * * A III. században keletkezett egyházi lovagrendek közül a templomos vitézek rendje és a Szent János lovagok voltak otthonosak Sopron vármegyében. A templomos lovagok rendje 1118-ban keletkezett. Nevét a lovagok a régi jeruzsálemi templom helyén épült rendházától vette a rend és így a legrégibb alapítású lovagrend volt. Magyarországon már a XII. század első felében szerepelnek és első rendházaik Szlavóniában (a mai Horvátország) és Dalmáciában feküdtek. Leghíresebb rendházuk itt a vránai volt. 1162-ben III. Sándor pápa az összes templárius rendházakat kivette a megyéspüspökök fennhatósága alól, akik ennek következtében a megyéjük területén lévő rendházaikat és azok működését nem ellenőrizhették. Ez később számos féltékenykedésnek, bajnak és rágalomnak vált a kútfejévé. Magyarországon főleg III. Béla király karolta föl a rendet. 1183-ban az abauj-sárosi Szinnyén adott nekik birtokot. 1187-ben, Jeruzsálem eleste után a templomos lovagok egész Magyarország területén pápai engedéllyel gyűjtenek egy új kereszteshadjárat céljaira. Valószínű, hogy az ekkor szerzett adományok között ingatlanok 1 R. Flóris : Árpás és a mórichidai Szent Jakabról címzett prépostság története. Pest, 1869. 41—52. lk. A régi prépostsági templom restaurálását 1935-ben fejezték be. 2 V. ö. Csonki, III. 544. 1.
