Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

egész az undi határig követte, ahol dél felé fordult egész Zsira és Ambos határáig, majd pedig a Szaka (Szakony = Zakan) határát jelölő útig. Innen az út mentén nyugatnak fordulva a gyiróti földig, amelyet több határjel érintésével kikerülve északnak fordult, majd leereszke­dett nyugatra a Nigvánba vezető út mellé. A nigváni, a mai ligvándi határt elhagyva, az utat északnak követve a barani földet megjelölő nagy határjelig, onnan pedig keletre kanyarodva egy patak völgyébe ereszkedett, ahol Margard földjének és Szabadbarán-nak volt a határa. Átkelve a patakon, egy utat érintett, ahol Szabadbaran és Konrád földjével volt határos. Ezt az utat követve a Salamon-féle szőlőig tartott, ahol délnek fordulva, a patak futását követve vissza­tért a kiindulási pontjául szolgáló szilfához. Ezeken a határokon belül Buce (Bőke) fiait kivéve senki másnak nem voltak földjeik, csak a monostornak. Az ötödik birtoktest a Szakony határában lévő, a keresztes­lovagok ambosi és gyiróti földjeivel határos negyven hold képezte. Távolabbfekvő különálló birtoktestet képezett a monostor Dág nevű birtoka, amelyik a mai Ágfalva egyrészének felel meg. Ennek a földnek első határjelét a soproni út mellett állították fel. Ez az út a két Dág nevű föld között haladt a város felé. Az oklevélnek ez a ki­tétele azt a véleményt szülte, hogy a mai Ágfalva határában egykor két Dág nevű falu állott. A valóság ezzel szemben valószínűleg az, hogy a Dág nevű területet birtokosai szerint két részből állónak tekin­tették, amelyet egy út választott el egymástól. A borsmonostori apát­ság határa ennek az útnak az elhagyása után annak a pataknak a part­ján haladt tovább, amelyik keresztül folyt a falun. Innét délnek for­dult és a monostor területéhez kapcsolt két kúriát, majd nyugatnak fordult és egy völgyön át ahhoz az úthoz jutott, amely Lupoltbachból (a régi Gyulának egy része, ma Lépesfalva) egy erdőn keresztül veze­tett, ahol két határjel volt. Itt északnak fordult, majd ismét keletre kanyarodva Suslán határát érintve kelet felé egy vízmosásos völgyben a nyilasok földjét érintve a Mórocra vezető út érintése után visszatért oda, ahonnan elindult. Sopron vármegyében a hetedik, de már nem Bors comestől, hanem Iván locsmándi vitéztől kapott birtokot az a három összes szolgáival együtt bírt gyiróti föld képezte, amelyet 1206 és 1218 között nyert adományul az apátság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom