Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Sopron vármegyén kívül is voltak az apátságnak birtokai. Ezeket Bors comes adományozta a monostornak. Az 1225. évi oklevélben szereplő Ausztria határán fekvő mosonmegyei Wlocendorf pusztát, amely Hetesér (Hétezer) faluval volt határos. A csati (Sath) részeken Bors ispánnak öt pusztája és sok halastava volt. Ezek közül 1225-ben Hetes nevű pusztáját három tóval együtt az apátságnak adta. Ezek hollétét ma már nem tudjuk pontosan meghatározni. A komárommegyei Szomód falu határában három ekényi földet és rétet kaptak a szerzetesek, szintén Bors comestől. Bors comes feleségétől, Vélek dux leányától, három vasmegyei pusztát, Szécsényt, Cruznát és Mrounat nyerték adományul. Ugyanekkor II. Endre király az apátságnak adta a maga részéről a szabados dénárokat, vagyis a füstpénzt, az összes, bármilyen rendű, az apátság területén lakó népektől járó súly- és cseberadót, amelyeket a jövőben sem a király, sem a nádor, sem pedig a soproni ispán nem szedhetett a monostor népeitől. Ugyanígy a monostornak adta a mainharti, azaz kedhelyi és a micskei (Michsa = Mikcsa) vásárvámot. Továbbá minden évben, Szent István király ünnepén a monostor a soproni várban 200 zuanus sót vehetett fel. Ha pedig a sótisztek vonakodtak volna ezt átadni, úgy az ispánnak vagy a helyettesének, az alispánnak (a curialis comesnek) a király tekintélyére való hivatkozással ki kellett azt adatnia. A monostor népei fölött való földesúri ítélkezést szintén megerősítette a király, valamint a vám-, az adó- és a gyepű vágás mentességi kiváltságokat is. így ez a nagy kiváltságlevél, magába foglalva az 1225-ig nyert adományokat és kiváltságokat, biztos alapul szolgált a szűz máriahegyi monostor további fejlődéséhez. Magát a monostort Bors comes nagymérvű adományai nyomán és valószínűleg azért is, mivel az építkezések alatta is folytatódtak, Bors monostorának nevezték el az egykorúak.

1 * * * A borsmonostori apátság XIII. századi nyolcvanhárom oklevele közül tizenhat hamisítványnak bizonyult, vagyis az egész anyagnak egyötöde. A tizenhat hamis oklevélnek csaknem mindegyike egykorú, 1 Kovács Ignác: A borsmonostori apátság története. Sopron, 1910. 6—7. lk,