Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

több határjelet érintve Márton földje mellett a Repcéhez szállt le, amelyet elhagyva Felső- és Alsó-Micske határához jutott, amelyek a Locsmándról Maynhartba vezető úttal érintkeztek, ott, ahol a Csávapataknak régi medre volt. Innen, kissé elhagyva a Csáva fölött épült malmot, átvezetett a patakon és Kis-Micske irányába tartott, ahol futását kelet felé irányozva, elhagyva a Rudnik-patak melletti utat, magához a Rudnik-patakhoz ereszkedett alá, amely patak három falu, Micske, Nigván és az egyház falva között szolgált határul. Tovább kelet felé haladtában a hegynek föl több határjelet érintett és a három föld határához jutva dél felé fordult és a vízmosás völgyet követve, a Repce fölötti Igo nevű malomig tartott és ott átkelve a vízen, ahhoz a helyhez fordult vissza, ahonnan elindult. Ezeken a határokon belül szintén csak a szűzmáriahegyi monostornak és szolgálónépeinek voltak birtokai. Bors comes azonban halála napjáig fenntartotta magának Micske (Michsa) jövedelmét, kivéve a cseberadókat, ha pedig nem lenne fia, akkor özvegye fogja élvezni, a már említett cseberadók kivételével, szintén élete végéig. Abban az esetben azonban, ha az özvegy ismét férjhez menne, vagy Bors comes esetleges fiának fia nem lenne, az egész birtok az egyházra fog szállni. — Ami fiú nem létében meg is történt. Különálló birtoktestet alkotott a már említett Kerek-rét és Száka-rétje is. Ezek elég nagykiterjedésűek lehettek. A Répce-partján Bajka földje mellett vette kezdetét ezek határa. Nyugatról egy régi út, az ötvény-út határolta. A magyar nép ötvény, öttevény azaz öntvény utaknak a régi római köves utakat nevezte, amelyek felületét a köveket összeragasztó cementhabarcs úgy tüntette fel, mintha öntve lettek volna.

1 Ez az ötvény-út (Otwengut) valószínűleg a régi Scarabantiából Sabariába vezető egyik római úttal volt azonos. A két rét határa azután a Vinye vize (Wigne Wise) mellett a Zsidányi-hegy irányából visszatért a Repcéhez és annak kanyargó futását követve visszafordult a kiindulási ponthoz. A negyedik birtoktestet Ukacs, Szaka és Baran képezték. Ezek határa egy, a soproni úton felül lévő kis patak partján álló szilfánál vette kezdetét, majd délnek, az Undba vezető útra ért és azt kelet felé 1 Glaser Lajos : A római utak nevei középkori okleveleinkben. Magyar Nyelv1931,317-319. lk. 29* 451