Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

sodás következik. Ennek rövidebb lejtője az említett teknő, hoszszabbika pedig a tó felé ereszkedik. Legjobban Homok és Hegykő közelében látható ez a zátony. Hegykőtől Széplak felé mind szélesebb lesz a porond, de Boznál megszakad, úgy hogy nagyobb vízálláskor a tó vize közvetlenül érintkezik a parti teknő vizével. A zátonyt magát buja gyep födi, talaja iszap és homok. Eredetét az úgynevezett jégvesztéknek köszöni. A tél végén ugyanis a jég fölszakad és ha keményen fúj az északi szél, a jégtáblák nagy erővel mennek neki a déli és délkeleti partnak és iszapot, sárt, nádat és homokot, sőt köveket tolnak maguk előtt, míg meg nem akadnak. Ez a jégveszte, a jégnek ilyen pusztulása hozta létre a zátonyszerű turzás alapját, amit aztán a melegebb időjárás alkalmával egyre gyarapít az északi szél, odahajtva minden törmeléket. Említésre méltó, hogy Magyarországnak alig van még egy vidéke, ahol olyan erősen dühöngene az északi szél, mint a Fertő-medencében. Valóságos bóra számba megy, úgy lefekteti a közel kétméteres nádat, hogy az mélyen lehajolva, alig látszik. Az egész tó dühösen hullámzó, piszkos, habzó, bömbölő víztömeggé válik, amely dühösen megragad és partra vet mindent. A szélnek és víznek ez a közös építő munkája hozta létre ezt a partmenti homok, kavics és törmelék turzást, amelynek építő anyagában kőkori eszközöket, római maradványokat, középkori és újkori töredékeket épúgy találunk, mint nádat vagy egyéb füvet. A nádasok öve mintegy 2—3 kilométernyi szélességben öleli körül a tó tükrét. A sopronmegyei partokat majdnem mindenütt nádasok borítják, annyira, hogy az általuk körül ölelt nyilt víztükröt megközelíteni igen bajos. A nyilt víz csak északkeleten, Pátfalunál éri el a partot, de a délnyugati területen már 5—6 kilométer hosszú nádasok nyúlnak be a vízbe. A nádrengeteget itt-ott csillogó nyiltvizek tarkázzák, de viszont a nyiltvíz folytonosságát is megzavarják kisebb-nagyobb nádas szigetek. Az öv belső részein a vízben álló nád sokszor 3—4 méter magasra is megnő. A nád szára rendkívül szívós és ezért sok ezer holdra kiterjedő öve valóságos kincse a Fertőnek. Az alacsonyabb, parthoz közel eső nádat nyár elején zsengéjében 1 Bella Lajos: Voltak a Fertőben cölöpépítmények? Archaeologiai értesítő. 1893. (Uj folyam XIII. kötete.) 100—101. lk. Ezt a jelenséget a kilencvenes évek elején tapasztalta. Azóta a turzás a déli oldalon szárazra került az alacsony vízállás miatt. A jégveszte tipikus fertőmelléki szó.