Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Karácsonyi János nem tartja őt külön személynek, hanem azonosnak veszi a Súr-ágbeli Péter fia, II. Surral és csak az oklevél másolók tévedésének tekintette a név Geor, Gur alakban való írását.

1 Karácsonyi János valószínűleg tévedett. A nemzetségi ágat valóban Gurnak vagy Guárnak hívták és nevét birtoknév alakjában a Bő közelében lévő Guár falu őrizte meg. A fenti kis töredékek között fennálló rokoni kapcsolatok fejtegetése hiú remény volna és adatok hiányában csak igen kétes eredményeket mutatna fel. Ezért meg kell azzal elégednünk, hogy tudomásul vesszük, hogy az Osli-nemzetség már a XIII. század elején több ágra bomlott nagy nemzetséggé nőtte ki magát, amelynek országos és megyei életben jelentős ágairól az oklevelek — habár csak gyéren is — megemlékeznek. Róluk való tudásunk szintén lehetne tágabb, de ezeknek a vezető egyéniségeknek alakjai mégis mint a régi templomok farag ványai, kemény, de határozott, részleteket el mellőző vonásokkal domborodnak elénk a multak ködéből. * * * Sopron vármegye ősfoglaló nemzetségei közé tartozott a Veszkény-nemzetség is, amelynek ősi szállásbirtoka a rábaközi Veszkény lehetett. A nem Sopron vármegye ősfoglaló nemzetségei közé tartozott a Veszkény-nemzetség is, amelynek ősi szállásbirtoka megyénkben a rábaközi Veszkény lehetett. A nemzetség ősi szállásbirtoka a besenyők szállásterületére, a Rábaközbe esik és több oldalról a besenyő eredetű Osli-nemzetség birtokaival határos. Maga ez a nemzetség is besenyő eredetű volt. A nemzetségre vonatkozó írott adatok azonban a XIII. század hatvanas éveitől kezdődőleg maradtak fenn. Ezért Erdélyi László a XIII. századi ősökkel dicsekvő nemzetségek sorába iktatja, pedig valószínű, hogy a nemzetség az Osliakkal, Szákokkal, Tomajokkal együtt a X. vagy utánuk legkésőbb a XI. században szállta meg Veszkényt, ősi, rábaközi birtokát.

2 A nemzetség ciráki ágát megalapító Dénesnek — akit a XIV. századi okleveleink Nagy vagy öreg Dénesnek szoktak nevezni és aki a nemzetség árpádkori tagjai közül a legmagasabbra emelkedett és 1 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek. II. 415. 1. 2 Erre vonatkozóan lásd bővebben : Belitzky János, A nyugatdunántúli és felvidéki besenyő telepek. Budapest, 1937. Domanovszky Emlékkönyv. 59—95. lk.