Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a leggazdagabbnak tűnik fel — atyja, Bertalan volt. Erről nevén kívül semmit sem tudunk, csak gyanítjuk, hogy azonos azzal a Bertalan ispánnal, aki 1247-ben a Veszkény-nembeli Blandrisz vagy Borondréz és egy Farkas nevű nemes között egyezséget szerzett. 1 Valószínű, hogy ez a Bertalan rábaközi ispán volt, Borondréz pedig unoka­testvére. Ugyanis Bertalannak ismeretlen nevű apja és Borondréznek (Blandrisznak) és testvérének, Pálnak atyja, akit Pókának hívtak, testvérek voltak, akik egy közös ismeretlen XII. századi őstől szár­maztak. A nemzetség ma is élő ciráki ágának, a Cziráky grófok családjának megalapítója tehát az 1260. évi morvamezei csata hőse, Bertalan fia Dénes volt, aki a király védelmében megsebesült. Az ekkor tanúsí­tott hűségéért és vitézségéért kapta adományul 1265-ben a székácsi erdőőrök földjének északi, Cirák-felé eső részét. 2 Az adományul nyert új birtokon, hogy azt gazdaságilag kihasználhassa, falut alapított, amelyet róla Dénesfalvának neveztek el. Ez a mai Dénesfa. A királyi adománnyal elégedetlen, birtokuktól megfosztott rábai erdőőrök azonban nem nyugodtak bele az új földesúr birtokbahelyezésébe, de 1272., 1279. és 1283. évi pereiket és támadásaikat Veszkény Dénes szerencsésen elhárította. 3 A Ciráki-ágat megalapító Nagy Dénes kiváló birtokszerző politi­kát folytatott. Rokonának, a szintén Veszkény-nembeli Sükösd fia, Salamonnak halálával gazdátlanná vált annak, a Dénes birtokával határos, székácsi birtoka. Veszkény Dénes sietett ezt a földet is meg­szerezni és azt elkérte és meg is kapta IV. Béla királytól. Salamon egykori birtokának Dénes részéről való megszerzése ellen a Veszkény­nemzetség többi tagjai felszólaltak, de a birtoklásba mégis csak belenyugodtak, Dénes ugyanis 1264-ben beleegyezett, hogy a Salamon ősi jószágának másik fele egyedül csak Veszkény-nembeli Borondréz és Pál fiait, Istvánt, Pált és Szakot illesse. 4 Dénes ezen birtokszerzési esetéből világosan kitűnik, hogy a nemzetségi birtoklás jogán már erős rések tátongtak és kiváló erős egyéniségek már kiszakítják magukat a nemzetségi kötelékekből és 1 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek. III. 135. 1. 2 Nagy, I. 30. I. 3 Nagy, I. 34-35., 145 - 46., 48- 50. lk. 4 Nagy, I. 28. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom