Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a leggazdagabbnak tűnik fel — atyja, Bertalan volt. Erről nevén kívül semmit sem tudunk, csak gyanítjuk, hogy azonos azzal a Bertalan ispánnal, aki 1247-ben a Veszkény-nembeli Blandrisz vagy Borondréz és egy Farkas nevű nemes között egyezséget szerzett.

1 Valószínű, hogy ez a Bertalan rábaközi ispán volt, Borondréz pedig unokatestvére. Ugyanis Bertalannak ismeretlen nevű apja és Borondréznek (Blandrisznak) és testvérének, Pálnak atyja, akit Pókának hívtak, testvérek voltak, akik egy közös ismeretlen XII. századi őstől származtak. A nemzetség ma is élő ciráki ágának, a Cziráky grófok családjának megalapítója tehát az 1260. évi morvamezei csata hőse, Bertalan fia Dénes volt, aki a király védelmében megsebesült. Az ekkor tanúsított hűségéért és vitézségéért kapta adományul 1265-ben a székácsi erdőőrök földjének északi, Cirák-felé eső részét.

2 Az adományul nyert új birtokon, hogy azt gazdaságilag kihasználhassa, falut alapított, amelyet róla Dénesfalvának neveztek el. Ez a mai Dénesfa. A királyi adománnyal elégedetlen, birtokuktól megfosztott rábai erdőőrök azonban nem nyugodtak bele az új földesúr birtokbahelyezésébe, de 1272., 1279. és 1283. évi pereiket és támadásaikat Veszkény Dénes szerencsésen elhárította.

3 A Ciráki-ágat megalapító Nagy Dénes kiváló birtokszerző politikát folytatott. Rokonának, a szintén Veszkény-nembeli Sükösd fia, Salamonnak halálával gazdátlanná vált annak, a Dénes birtokával határos, székácsi birtoka. Veszkény Dénes sietett ezt a földet is megszerezni és azt elkérte és meg is kapta IV. Béla királytól. Salamon egykori birtokának Dénes részéről való megszerzése ellen a Veszkénynemzetség többi tagjai felszólaltak, de a birtoklásba mégis csak belenyugodtak, Dénes ugyanis 1264-ben beleegyezett, hogy a Salamon ősi jószágának másik fele egyedül csak Veszkény-nembeli Borondréz és Pál fiait, Istvánt, Pált és Szakot illesse.

4 Dénes ezen birtokszerzési esetéből világosan kitűnik, hogy a nemzetségi birtoklás jogán már erős rések tátongtak és kiváló erős egyéniségek már kiszakítják magukat a nemzetségi kötelékekből és 1 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek. III. 135. 1. 2 Nagy, I. 30. I. 3 Nagy, I. 34-35., 145 - 46., 48- 50. lk. 4 Nagy, I. 28. 1.