Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

csapatokat legázolták. Sok magyar vitéz is — közöttük Geregye Pál volt országbíró is súlyosan megsebesült és hét más nemes kísérőjével, az «olasz» Simon testvérével, Bertrammal és még sok mással együtt — fogságba esett. A szerencsétlen sorsú Frigyes hercegre a csata forgatagában nem gondolt senki. Csak hűséges íródeákja, Henrik kereste és meg is találta kifosztva, megtiporva, arcán a sebbel, minden más seb nélkül halva. Felvette a tetemet és mint a zsákot, úgy vetette lován keresztbe és vitte be a városba. Az osztrák sereg fejedelme halálának hírét csak akkor vette, amikor a magyarok már mindenfelé hátráltak. A vert hadak üldözése abbamaradt, «sok vitéz szeme könnybelábadt>\ de mások nem jajgattak és nem bánták halálát, sőt híre járta, hogy saját emberei ölték meg. Csak anyját Theodorát, akivel oly rosszul és csúnyán bánt, ölte meg a bánat. A háborúnak végeszakadt. És egyelőre csak a foglyok kiváltása okozott gondot. Geregye Pál magát és kísérőit, «úgy mint atyjuk», óriási pénzen 1000 márka ezüstön váltotta ki. Egy kisebb ember, a vasmegyei Stefand fia, Miklós, akinek Nádasdon volt birtoka, csak úgy tudott megszabadulni a fogságból, hogy először maga helyett Mikenevü testvérét küldte rabságba, azután pedig, hogy testvére kiváltására pénzt szerezzen, nádasdi birtokát és malmát 55 márkáért eladta.

1 Frigyes halála azonban súlyos külpolitikai bonyodalmakat idézett fel. Benne szakadt magva a Babenbergcsalád férfiágának. Ugyanekkor Németországban a pápa és a császár elkeseredett küzdelme a tetőfokon állott. II. Frigyes császárt IV. Ince pápa kiátkozta, a lyoni zsinaton méltóságától is megfosztotta, alattvalóit pedig a hűségeskü alól felmentette. Gyors egymásutánban léptek fel az ellenkirályok és az egész ország pártokra szakadva küzdött, harcolt, viszálykodott. Ausztriát a pápa támogatásával és Babenberg Gertrúd kezével badeni Hermann (1248—1250) szerezte meg. Ezt megelőzőleg azonban IV. Ince pápának, aki nem akarta, hogy az osztrák tartományok esetleg II. Frigyes császár kezébe kerüljenek, nem volt kifogása, hogy azokat IV. Béla csatolja koronájához. Azonban Hermann Gauler i. m. II. 213-215. lk. - Hómon i. m. II. 154. 1.