Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

trónrajutását látva, IV. Béla egyelőre felhagyott Ausztriára vonatkozó terveivel és Halics felé irányította tekintetét.

1 Csák ispán, akit 1242-ben rövid időre Csák-nembeli Máté,

2 a trencséni ág őse, majd pedig 1243-ban Hahót-nembeli Arnold váltott fel Sopronban.

3 Csák ugyanakkor főlovászmester és bárányi ispán lett, 1247-ben azonban mint az 1244 és 1245-ben ispánkodó Rátót-nembeli Lóránt utóda, aki a királyi udvarbírói méltóságba emelkedett, ismét soproni ispán volt és az is maradt 1254-ig.

4 Lóránt és elődei ispánkodását — amint láttuk — harcok töltötték be. A megyei élet békés fejlődésére nem volt alkalom. Intézkedéseik javarészt katonai jellegűek voltak, másrészt a kárt szenvedett birtokosok kielégítését célozták. Egy ilyen természetű oklevelünk fenn is maradt 1245-ből. A Székesfehérvárott időző IV. Béla király június 17-én kelt egyik iratában a németek betörése által birtokaikban károsított pagai Marcellnek és szamtoui Sebretnek a németek elleni harcokban történt vérük ontásáért és Marcell egyik rokonának halálos veszedelembe jutásáért a sopronmegyei ikvamenti Bogyoszló földjét adományozta. A határokat Lóránt soproni ispán jelentése alapján írták le.

5 Hasonló természetű kártalanítások és jutalmazások napirenden lehettek, ami azután a megye birtokviszonyaiban is némi változást okozott. Csák főlovászmester, majd tárnokmester másodszori ispánkodásának első éveiben sem honolt csend és béke a soproni határszéleken. Az osztrák végeken nem aludt ki a régi tűz és a hamuval alig borított zsarátnok ismét lángokba lobbant. így tette azután emlékezetessé Hermann rövid hercegeskedését néhány osztrák úrnak — Frigyes herceg hű cimboráinak — magyar földre intézett rablótámadása és Béla királyunk büntetőhadjárata. 1

Pauler i. m. II. 215-217. lk. - Hóman i. m. II. 154. 1. 2 Fejér, IV. 1. 258. 1. —Szentpétery, 723. sz. 3 Szentpétery, 734. sz. — Karácsonyi nem ismeri így, de csak ő lehet. 4 Szentpétery, 929., 950., 957- 960., 979., 1011. sz. — V. ö. Karácsonyi, 1.306.1. (1237—38. években tagja volt azon bizottságnak, mely Sopron és Veszprém megyékben a könnyelműen elajándékozott várföldeket visszavette. Annyira meggyökeredzett Sopron megyében, hogy temető-helyet is itt óhajtott magának szerezni, s evégből nagyon szeretett volna kegyura lenni a borsmonostori apátságnak.) b Nagy, I. 1. 19. 1. — Szentpétery, 809. sz. 22* 339