Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Répcevölgyi, illetve Lándzséri-hegység neve alatt ismeretesek. A lándzséri nagytömegű kristályos palákban a gneisz és a csillámpala itt-ott kvarcit és amfibolpalákkal van keverve. Kisebb gneisz és csillámpala rögök vannak még Csáva, Derecske, Kőhalom, Rámóc, Bánya és Ostoros mellett. Borsmonostornál a vasmegyei fillit is átcsap Sopronmegyébe. Igen érdekes a Lándzséri-hegység legmagasabb kúpja, a Pálhegy, mert ez hatalmas bazalt kitörésből áll. Ez megyénk (775 méteres) legmagasabb csúcsa. Bazalt kitöréseket találunk még a Felsőpulya melletti Fenyőserdő hegyen is. A Répcevölgyi- és Lándzséri-hegység alacsony dombjaival a Wechsel hegység előhegyeinek északkeleti ágát képező Sopronihegység és délkeleti ágát képező, Vas vármegye területére eső Borostyánkői és Kőszeg-Rohonci-hegység között a középső helyet foglalja el és mivel a Repce és Gyöngyös vizei között csak alacsony dombsorok vannak, voltaképpen a Répce-medencének önálló jelleggel nem bíró halomsoraivá alacsonyulnak. Ezek az alacsony dombok a Repce keleti oldalát egészen Répceszentgyörgyig szegélyezik. A medence dombjai és nyugati felében elterülő magasabb hegyei mind erdősek és a közöttük elnyúló nyájas völgyekben számos község települt meg.

1 ** * Sopron vármegye keleti, tájrajzilag és szerkezetileg a nyugati vidékektől élesen különböző törmeléklejtős és síksági része az elsüllyedt Tiszia-tömbre települt fiatalabb földtani képződményeknek köszöni létét. A Magyar-masszívum süllyedése itt nem volt olyan erős, mint a Nagy-Alföldön, de azért itt is elöntötték a harmadkori tengerek. Ezek lerakodásai azonban a Föld belső erőinek működése következtében oly magasra kerültek a mai tengerek szintje fölé, hogy rajtuk a víz és a szél munkája domborzati formákat hozhatott létre. Ezért ma a Dunántúl legnagyobb része késő-harmadkori rétegekből felépített halomvidék vagy tökéletlen síkság, til-túl lösszel fedve és csak közepén és délkeleti szögletében emelkednek a már említett másodkori röghegyek, a Dunántúli Középhegység és a Mecsek. A lesüllyedt Tisziatömb helyét elfoglaló tengerek közül a legjelentősebb a miocénkori volt, amikor a Kárpátok láncolata a másodkori rétegekből felgyűrő1 Gombocz : i.m.6.1.—Hunfalvy :i.m.384—385. lk. — Thirring ;i.m. 150. sk.lk.