Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

dött és az egyre tovább tartó kéregmozgások létrehozták az Alpok és Kárpátok fiatalabb harmadkori rétegekből felgyűrt, homokkövekből és agyagpalákból álló fliss vonulatát.

1 A miocénkor tengerének rétegeit a bennük előforduló és megyénk földjének felépítésében nagy fontossággal bíró üledékek és kövületek alapján, mediterraneus, szármáciai és pannóniai (pontuszi) emeletekre osztják. A mediterraneus tenger a mai hegyoldalakat 400—500 méteres magasságban mosta. A szarmata tenger már sokkal sekélyebb volt, mert a mai domborzati formákat már csak a 200 méteres magasságokig borította. Sopron-megye területén már csak a Lajta-hegység és a nálánál alacsonyabb rögök merültek hullámaiba. A pannóniai tenger szintje ismét emelkedett és 300 méter magasságig mindent elborított.

2 Ezek a tengerek, amint már láttuk, hatalmas mészkőrétegeket és egyéb törmelékanyagokat halmoztak fel. Ezek az anyagok annyira feltöltötték a mai Kis-Alföld helyén elterülő tenger medencéjét, hogy annak vize egyre jobban sekélyesedett és amikor az óceánnal való összeköttetése is megszakadt, az úgynevezett Levantei-tóvá alakult és lassan kiszáradt. A harmadkor legvégén a pliocén időszakban a pannóniai tengerfenék tábláin kietlen pusztaságú homoksivatagot találunk az egykori hullámok helyén. A Kis-Alföld pontuszi vagy pannóniai tábláinak tetején, az egykori tengerfenéken, az Alpok, a Kárpátok és a Dunántúli Középhegység idesiető folyóvizeinek hordalékából hatalmas homok- és kavicstörmeléklejtők képződtek. Ezek a törmeléklejtők folytatásai voltak az egykori tengerbe ömlő folyók tengerbe épített törmelékkúpjainak (deltáinak). A valószínűleg lefolyástalan medencének, a közepe táján keletkezett süllyedés alaktani (morfológiai) önállóságot adott. Ez a süllyedés a Sopron megye nagyrészére is kiterjedő Győri-medence vagy Kis-Alföld. A medence egyenlőtlen süllyedésével a folyók törmelékfelhalmozó tevékenysége is folyton változott. Valahányszor szünetelt a süllyedés, a folyók hordalékukat elegyengették és síkságot építettek a térszínen, eljutottak a visegrádi folyamkapu szintjére és onnan a mai Nagy-Alföldre. Ujabb süllyedés azonban ismét lefolyástalanná alakította a medencét. Tavi lerakodások és folyami terraszkavicsok jelzik ezt az esemény1 Cholnoky : Magyarország. 62. 1. — Kogutowicz : Dunántúl és Kis-Alföld26-28. 130. lk. — Prinz: Magyarország. 1926. 103., 111. lk. 2 Kogutowicz : Dunántúl és Kis-Alföld. 25. 1.