Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
helyzetük volt a régi, valódi jobbágyoktól származott született jobbágyoknak (iobagiones naturales), akiket a várjobbágyok körében a szentkirály jobbágyainak vagy jobbágyfiainak (iobagiones sancti regis, filium iobagionum castri) neveztek. Ez a megkülönböztetés azonban idővel mindinkább elhalványodott és az ezeket a vezető elemeket jobbára magukbaszívó köznemesi és az úgynevezett familiáris osztályok kialakulása után végleg eltűnt, vagyis a XIII. szazad végén és a XIV. század elejének társadalmi és gazdasági mozgalmaiban a királyi nemes szerviensek köznemesi osztályába emelkedtek ki. Az így emelkedő vezető jobbágy elemekkel szemben az egyházi és a világi nagybirtokokon élő többi jobbágyok és a királyi, alantasabb szolgálatokat teljesítő udvarnok jobbágyok nagy része egyidejűleg az önkormányzati jogot nem nyert régi telepes vendégek adózó paraszti osztályába süllyedt le. Igen érdekes ebből a szempontból IV. Béla király 1263-ban kelt adománylevele, amelyben Aba Lőrincnek az egész még megmaradt Locsmánd megyét, Lánzsér várával és tartozékaival odaadta és amelyben kötelezte az ottani kelihiobagfyukat és a várnépet, hogy ezentúl Lőrincnek teljesítsenek szolgálatot, vagy pedig földjüket Lőrincnek hagyva, másfelé távozzanak. 1 1263 december 17-én hasonló természetű oklevelet adott ki a király Lőrincnek. Ez már részletesebben felsorolja az eddigi birtokosok sorsát. Lőrinc megkapta az egykori várispánságot a hozzátartozó birtokokkal és a várjobbágyok, földjeivel együtt. Nem kapta meg a nemes várjobbágyok földjeit és Beze fia, István öröklött és adományul nyert birtokait. 2 Nyilvánvaló tehát a két oklevélből, hogy a nem nemes és adománybirtokkal nem bíró, de különben szabadnak mondható várjobbágyok vagy földönfutó nincstelenekké, vagy Lőrinc úr jobbágyaivá, azaz paraszti sorba süllyedt magánföldesúri népekké kellett, hogy legyenek. Ugyanekkor a tekintélyesebb, múlttal dicsekvő, nemesnek tekintett várjobbágyok és a királyi adománybirtokokat nyerő, az új rendi értelemben vett nemesség sorába felemelkedő egyének a legfelsőbb helyről elismert szabadságaik birtokában szigetet képeznek a nagybirtok paraszti sorba süllyedő régi várjobbágy lakosságának körében. 1 Fejér, IV. 3. 148. 1. — Wenzel, VIII. 49. 1. 2 Wenzel, VIII. 50. 1.
