Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Ez az 1263. évi eset tehát szintén a köznemesség és az új familiaritás kialakulásával függött össze és természetes következménye volt, hogy a nemes és a nemessé váló familiárisok egyre gyarapodó száma mellett az udvari, tiszti és katonai szolgálat ellátására az addigi jobbágyok nagyobb részének nem jutott hely. A földesurak azonban semmit sem kezdhettek egykori tisztségviselése miatt kiváltságos helyzetű jobbággyal és ezért azok régi kötelezettségeiket megszüntetve kiváltságaikat is megnyirbálták és adózásra kényszerítették őket. Az ilyen, adózó úrbéresekké lefokozott jobbágyok (conditionarii íiberi) azután egysorba kerültek a városi kiváltságokban nem részesült telepes vendégek (hospites, coloni) földesúrihatóság alatt élő szabad-földműves ivadékaikkal és velük együtt magvává váltak az új szabad-paraszt osztálynak. Ettől az időtől kezdve ez a jobbágynak, telepesnek vagy parasztnak (iobagiones sessionati seu coloni, iobagiones seu rustici, hospites seu iobagiones) nevezett szabad földműves osztály, a szolgákkal (servi) és a lassanként teljesen eltűnő szabadosokkal (liberti, libertini) szemben használt «jobbagy» nevét tehát a beleolvadt legelőkelőbb származású rétegétől nyerte. Jogállása viszont a régi földművestelepesek jogállásának felelt meg. Személyükre nézve ezek a jobbágyok mind szabadok voltak és bár földesuruk hatósága alá tartoztak, a törvényesen kiszabott földváltság lefizetése után elköltözhettek uruk birtokáról és szabadságukban volt akár más úr szolgálatába állni, akár pedig valamelyik városba beköltözni. A jobbágyok a földesuraknak a mintegy örökbérben bírt földjük után telkenként meghatározott földbért (terragium) és a termés egy tizedét vagy pedig egyenértékű terménymennyiségben meghatározott földesúri adót fizettek. Ezenkívül minden termésükből a legrégibb idők óta tizedet (décima pars) adtak az egyháznak, a királynak pedig a pénzváltási haszon helyett járó telekvagy kapuadót (Iucrum camerae) fizették. Ehhez járult még a kezdetben időnként, később pedig már állandóan évről-évre kivetett rendkívüli állami adó (collecta, subsidium). Földesuruknak ezenfelül helyenként és uradalmanként még változó természetű és mértékű igás vagy gyalogos szolgálattal is tartoztak.

1 Az 1263. évi, Locsmánd megye utolsó, még királyi fennhatóság 1 Hóman, I. 404-405., III. 130-136. lk.