Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
ruházati, a háztartási és a fényűzési cikkek, a sátor vagy a ház, a házi rabszolga már az emberi társadalomnak a legkezdetlegesebb korszakában is az egyén vagy a család magántulajdona volt. Csak a gazdaság alapját alkotó földművelő pásztor és halász-vadász szolganépség, a ménesek, a gulyák, a kondák és a nyájak, később pedig a föld, — egyszóval tehát mindaz, amit birtoknak neveznek — volt a nemzetség vagy a faluközösség közös tulajdona. 1 Nem volt tehát kommunisztikus gazdálkodási közösség és ez a berendezkedés addig nem is vezetett nagyobb bajokra, amíg bővében volt a föld és amíg egyegy falu lakosai azonos jogviszonyok között élő emberek, egy nemzetségnek a tagjai és szolgái, vagy pedig egy földesúrnak emberei voltak. Később azonban a királyi adományozások következtében bonyodalmak keletkeztek. Gyakran előfordult ugyanis, hogy ugyanazon faluközösségben élő népességnek egyrésze a király földesúri hatósága alatt maradt, másrésze pedig egy vagy több adománybirtokos tulajdonába, illetőleg fennhatósága alá került. A magántulajdon új rendszere bevezetése után ennek ellenére is csak századok múlva került sor a nemzetségi és a faluközösségi birtokok teljes felosztására. A XI. századból reánk maradt néhány oklevélből megállapítható, hogy a falvak népeinek nagyrésze a nomád földközösség keretében már akkor is, más és más földesurak fönnhatósága alatt, különféle jogviszonyok között élt, amit az magyaráz meg, hogy rendszerint egy-két munkabíró családot (mansio), vagy éppen csak egy-egy szőlőművest vagy földművest adományoztak el királyaink. Ilyen viszonyok mellett azután könnyen megesett, hogy a legtöbb emberrel rendelkező hatalmasabb birtokos a falu osztatlan birtoklására törekedve, a másik kisebb birtokos szolgáját, szabadját vagy telepesét — ha kellett, erőszakkal is — a saját földesúri hatósága alá vetette, vagy egyszerűen elűzte. A földesurak ilyen eljárása ellen már Kálmán király törvényhozásában is találunk intézkedést, de későbbi királyainknak a meg nem oldható kérdés egyre több és több gondot okozott. Ugyanennek az ellenkezője is megtörtént, amennyiben a birtokosok népei közé telepedett szabad vagy állítólagosán szabad elemek vonakodtak az illető birtokosok földesúri hatóságát elismerni í Hóman i. m. I. 97-98. lk.
