Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

megtorló és az ítélet végrehajtását biztosító hatalom nem állott a rendelkezésére és ezért, hogy egyáltalában működhessék, mind a két helyen a pereskedő felek előzetes belenyugvásukat elhatározó kijelentésére volt szükségük. A per tárgyalása során a prépostság jobbágyai tagadták a terhükre rótt cselekményt és azt állították, hogy se a saját elhatározásukból, se a mások biztatására azt el nem követték. A választott bíróság, miután éj volt és senki sem látta a megrohanást, a prépostság jobbágyainak tagadása következtében nem hozhatott elmarasztaló ítéletet és ezért — amint az ilyen esetekben rendesen történni szokott — a humánum testimoniumhoz fordultak és elrendelték, hogy a hatalmaskodással vádolt hat prépostsági jobbágy ártatlanságának bizonyságául hetvenketted magával esküdjön meg. Eskütársaikat a királyi várjobbágyok és egyéb szabad emberek soraiból kellett venniök, akiktől azonban megkívánták, hogy jó hírnévnek örvendjenek. Amennyiben a felsorakoztatott hetvenkét eskütárs közül harminchat a vádlottak ártatlanságára fog megesküdni, úgy ezeket fel fogják menteni. Az esedékes eskütétel színhelyéül, amelynek évét és napját az oklevél nem említi, szintén Keresztény falut jelölték ki a bíróság tagjai. Az eskütételre kitűzött napon azután nemcsak a bíróilag követelt hetvenkét tanú jelent meg, hanem sokkal többen jöttek el a várjobbágyok és a soproni nemesek közül, hogy a vádlottak ártatlanságát bizonyítsák, úgyhogy az eskü letétele után a prépostság jobbágyait felmentették. Az oklevélben szereplő Uros poroszlón kívül néhány, kétségtelenül tekintélyesebb eskütársat névleg is felemlít az oklevél, így ott voltak a királyi jobbágyok közül: Emős (Emos), János, Márton, Buda, András, Salamon, Károly, Kodram, Otmár, Szemele (Semele) és Tiván, a várjobbágyok közül pedig Máté, István, Imre, Salamon, Jakab, Szólát (Solat) Hoda, Pöstyén (Poesten), Ambró, Albert és Lukács. Sajnos, a felsorolás nem jelöli meg az illetőknek sem falubeli, sem nemzetségbeli hovatartozását. Igen fontos azonban az oklevél a rendi értelemben vett soproni nemesség és jobbágyság kialakulásának a szempontjából, mert értékes társadalmi következtetéseket vonhatunk le belőle. A soproni vár védelmi rendszerébe tartozó, különféle szolgáltatásokat teljesítő szabad, tehát nem szolgarendű várnépeket, vagyis