Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Mind olyan népek tehát, amelyeknek nemzetségi szokásjogai a magyar törzsek és nemzetségeik szokásjogaitól különböztek és így, különállásuknál fogva, nemzetségi kereteiket, az azokat kitöltő kiváltságok formájában hosszú századokon keresztül — mintegy kiesve az országos fejlődésből — megőrizték. 1 A rábaközi besenyők nemzetségi alapokon nyugvó berendezkedéséhez némileg hasonló szervezetet tételezhetünk fel a Szent István korabeli magyar nemzetségeknél, illetve nemzetségcsoportoknál. A nemzetségi szervezetet, mint vérségi köteléket, a keresztény királyság államberendezése nem tudta széttörni. Ennek legfényesebb bizonyítéka, hogy a külföldről bevándorló lovagok utódai, a magyar nemzetségi formákat veszik át. A magyar nemzetségi jogszokásoknak gyakorlása lassú elmúlással csak a XV. század elején szűnt meg, — főleg gazdasági okok következtében. Szent István államában tehát a királyi vármegyék, a várispánságok közigazgatási és bírói szervezete mellett ott élt továbbra is a magyar nemzetségek ősi eredetű nemzetségi joggyakorlata, a nemzetségi, sőt talán nemzetségközi bíráskodása, amire a még Szent László törvényében is 2 szereplő Karchas bíró, azaz harka, megemlítéséből is következtethetnünk lehet. A királyi vármegye — mint láttuk — a XI. században még nem volt pontos határok között kialakult földrajzi fogalom, hanem csak egy vár ispánjának hatáskörébe tartozó különböző szolgáltatásokkal adózó népek közössége. Emellett azonban ott élt csöndben a régi nemzetségek tagjainak, a nemeseknek, a királyi várispánságok keretein kívül eső szervezete, amely ugyan, mint a szabadok társadalma, az országos, azaz nyugati hűbéres eszméket követő joggyakorlat szemszögéből nézve is, mint országalkotó és önálló, nemesi joggyakorlatot kifejlesztő tényező szerepelt. Ténylegesen a XI. századi magyar világi társadalom élén az egységes szabad, nemesi, azaz a nemzetségek tagjait magába foglaló osztály állott, 3 amelynek jogviszonyait, országos szempontokból, a királyi törvényhozás is rendezte és elismerte. Magánügyeik, birtokaik nemzetségi öröklése, a nemzetségi közös birtoklás és hasonló 1 V. ö.Belitzkjj János ; A nyugatdunántúli és felvidéki besenyő telepek, i. m. 93.1. 2 Szent László II. törvénykönyve 2. cikk. 3 Hóman : A társadalmi osztályok i, m. 65. I.
