Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

cén nagyon alárendelt szerepet játszik és kelet felé keskeny szegélyként határolja a dombsort. Alluviális területen van a többnyire száraz, szikes talajú Zulzlacke. A vonulat a Fertő fölé átlag 60—70 m magasra emelkedik és hossza a Vulka áttörésétől a tó déli végéig mintegy 30 km, szélessége pedig 3—5 km. A folytonosságot a közepe táján a Rákos-patak keresztvölgye szakítja meg és osztja az egész vonulatot egy északi és egy déli részre. Az északi rész legmagasabb pontja az a kúp, amelyen a ruszti kápolna áll (227 m), de legnagyobb magasságát nem a déli részen emelkedő Pinty-tetőben (260 m) és a Megyéstől nyugatra emelkedő Házhegyben (283 m) éri el. Délen Hegykőnél és Homoknál a parti vonulat jelentéktelen dombok alakjában megy át a síkságba. A Rákos völgyétől délnyugatra a lánc meglehetősen kiszélesedik és nyúlványai Sopronig és a Dudlers-erdő déli széléig húzódnak, ahol ilyenformán a Soproni-hegység végnyúlványaival egyesülnek. A Fertő-melléki, vagy Ruszti-dombsor és a Soproni-hegység között a tulajdonképpeni domborzati kapcsolatot a somfalvi dombvidék (386 m) és a Dudlerserdő hozza létre. Ide mélyed be a soproni-medence. A kis Sopronimedencét bezáró hegyvonulatok utolsója Balfnál kezdődik. Ez a balfi masszívum tagolatlan, keskeny dombsor alakjában 186 méteres magasságból meredeken ereszkedik a Fertő-partjára, délnyugaton pedig szinte észrevétlenül megy át az Ikva lapályába. A fertőmelléki dombsor derekát és nyugati oldalát leginkább tölgyesek fedik. Keleti és délkeleti Fertőre néző oldalain szép gyümölcsösök és szőlők terülnek el. Kertjeikben megtaláljuk a szelidgesztenye- és mandulafákat és ott terem az egykor messzeföldön híres ruszti és soproni bor.

1 A Fertőmelléki-dombsorban fellépő nagymennyiségű mészkő kiválóan alkalmas terület a karsztosodási jelenségek számára. A karsztjelenségek közé tartoznak a víznyelők (ponorok) és a dolinák (köralakú horpadások) és a vízvájta barlangok. Szelecz Arnold szerint a fertőrákos határában a mészkőrétegekben fekvő barlangokat a víz formálta ki. Ezeket a barlangokat — sajnos — lakásokul is használják és különös tájszólású németek laknak bennük. Az egyik ilyen barlang sarkában egy jókora hasadék látható. A felszínről lefutó víz ezekben szokott eltűnni, arra azonban még nem jöttek rá, hogy az így eltűnő 1 Gombocz : Sopron vármegye növényföldrajza. 4—5., 7. lk. — Hunfalvy : A magyar birodalom. II. k. 379-380. lk.