Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A pleisztocén lerakódások a hegység keleti tövében, a holocén (alluvium) hordalékok pedig, mint mindenütt, a patakok mentén fordulnak elő. A hegységnek ép úgy, mint általában minden régebbi származású, őskőzetekből álló hegységnek a lejtői aránylag lankásak, tetői széles hátak és mindenfelé szép lombos erdők díszítik. A széles hátságok között szűk, erdős völgyek nyílnak, amelyben a kemény kőzetet aránylag meredek falú völgyeket építve vájták ki a patakok. A Soproni-hegység északi nyúlványai közé tartoznak azok az egykor sűrű gesztenyés lejtők, amelyek Ágfalvától délre emelkednek és kelet felé húzódva Alsó- és Felső-Lövérek néven ismeretesek. A Sopron melletti Lövérek is kristályos kőzetekből állnak és tetejükről, a Károly-magaslatról az egész tönk jól áttekinthető.

1 A kristályos mag felszínre jut még a Fertő melléki dombvonulatban is, amelynek magva földtanilag tulajdonképpen a Soproni-hegység észak felé elvetődött, lealacsonyodott ágának is tekinthető. Ezekben a fertőmelléki dombokban, amelyek legjelentősebb része a rákos-ruszti vonulat* a kristályos kőzetek már nagymértékben háttérbe szorulnak és a mész lesz uralkodóvá. A gneisz és a csillámpala csak három helyen — a Neubergben, a Kitzingriegelen és az Aranyhegyen — kerül felszínre. Ennek az a magyarázata, hogy ezeket az alacsony tönköket csaknem mindig elborították a tengerek. A kristályos magoszlop mellett főleg csillámpalákból, Megyéstől nyugatra pedig amphiból- és gránitgneiszes csillámpalából áll. A Balf fölött lévő szőlőhegyekben szintén találunk kisebb gneisz-települést. Különben az 50—60 m vastag lajtamész viszi a vezető szerepet és azzal, hogy a Kuruc-dombig terjed, a Soproni-hegységgel teremti meg a kapcsolatot. A lithothamniumos lajtamészkő helyenként valódi koTallmész alakjában jelenik meg. Két nagy foltja Fertőrákos, Szentmargit-bánya és Oszlop körül helyezkedik el. A szármáciai rétegek főleg két helyen lépnek fel és nyugat felé a Dudlers-erdő talaját alkotják, keleten pedig a Zarhalm-erdő lajtameszét szegélyezik. A pannóniai rétegeket kavics, homok és agyag képviselik és főleg a dombsor nyugati oldalán fordulnak elő. A pleiszto1 Cholnoky : Magyarország. 50—51. lk. — Gombocz : Sopron vármegye növényföldrajza. 4., 5—6. lk.—Hunfalvy : A magyar birodalom. II. k. 380— 384. lk. — Geszler Ödön: A brennbergi szénbányászat földrajza. Budapest, 1932. 3—20. lk. — Papp Károly : A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete. Budapest, 1916. 760— 766. lk. Thirring Gusztáv i. m. 132—149. lk.