Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tott át, oldalvást hagyta és attól nyugatra, akkor karantán, ma stájer földön hatolt délnek. Az élelmet amennyire lehetett lovakon szállították tovább. A Rába vízét átlépve keletnek fordult és a Zala- és Zelice-patak forrásainak irányában tört szeptember elején az országba. További útja Zalaegerszegen, Tapolcán, Veszprémen keresztül Fehérvárnak vezetett. A németek az útjukba eső helységekben az egyházak kivételével mindent elpusztítottak, de a pusztításban, a régi magyar taktikával élve, versenyeztek velük a magyarok.

1 Endre király és Béla herceg csapatai a lakosokat magukkal vitték, minden terményt felégettek, minden gabonát elhurcoltak vagy elrejtettek, minden barmot elhajtottak a támadó sereg útjából. A pusztává tett vidéken csakhamar fogyni kezdett a német sereg élelme, újat szerezni csak nagy veszdelemmel és leleménnyel lehetett, úgyhogy sokszor magának a császárnak sem volt kenyere. Közben a portyázó magyarok állandóan csipdesték, fárasztották a német sereget. Székesfehérvár előtt belátta Henrik, hogy győzni nem lehet. A hadjárat folytatását elhalasztva, azon volt, hogy seregével, mielőtt véglegesen kelepcébe kerülne, megmeneküljön. Nyugatra fordult a mai Vértes-hegység felé, de a magyarok elől-hátul támadták, útját állották. Lépésről-lépésre fegyverekkel kellett utat törni a seregnek. Alig bontakoztak ki a zilált német hadak a Vértes-erdő hegyei körül, a győri síkságon minden érnél, minden gázlónál, minden átjárónál, már magyarok várták őket. A Dunán pedig Gebhardtnak és hajóinak se híre, se hamva nem volt, mert a magyarok egy Henrik császár nevében írt levéllel visszatérésre és hajói elsüllyesztésére utasították. III. Henrik tehát magára maradt és vitézül verekedő, de az éhségtől és fáradtságos úttól kimerült csapataival egész a győri Rábáig és Rábcáig jutott. Itt azonban újabb meglepetés várta, mert amíg ő Székesfehérvár környékén táborozott, Somogy felől egy magyar sereg szép csendesen a németek hátába került, megszállta a Zala- és Rába-völgyét, megerősítette a kapuvári és a mosoni gyepüket. Ennek a seregnek egyrésze tartotta megszállva az Abda közelében lévő hidat és erősítette meg azt. A németek ezt az erősséget bevették, de mivel a magyarok hátulról is szorították őket, nagysietségükben már akkor iHuber i. m. I. 173-174. Ik.