Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Csatára készültek, de mivel Aba még mindig hajlott a békére, Henrik pedig belátta, hogy mégsem olyan könnyű Pétert trónjára visszahelyezni, némi alkudozás után megkötötték a békét. Aba ajánlata igen kedvező volt. Lemondott a német császár ja~ vára a Lajtától és a Morvától nyugatra eso határvidékről. Ezenfelül még négyszáz prémes ruha és négyszáz font arany fizetésére is kötelezte magát. Kiszolgáltatta az előző hadjáratok német foglyait és a Gizella özvegy királyné Péter által lefoglalt javainak visszadására és hét előkelő kezes állítására kötelezte magát.

1 Ennek az 1043. évi békének — amely tulajdonképpen az első béke, amelyet az ország területének megcsonkítása árán kötnek — szomorú következményei voltak a soproni határőrség területének alakulására. Elveszett a Lajtától a Fischáig terjedő földsáv. Ez a terület, igaz nem valami rendkívüli nagy, de óriási jelentősége volt a határvédelem szempontjából, mert sík vidékén a besenyő, székely és magyar könnyű lovasság, a huszárság őse hamar és könnyen kifejlődhetett és lankás folyópartjainak berkeiben könnyen elrejtőzhetett. Ennek a területnek elvesztésével megyénknek jóval nagyobb területe vált minden egyes hadjárat alkalmával hadszintérré, mint válhatott volna annak birtokában. Az ezen a területen szállásbirtokos besenyő és székely nemek és ágak elhelyezése a Lajtától keletre eső területen ugyan a magyar lakosság számbeli gyarapodását idézte elő, de etnikailag ez is kétes értékű dolog volt, mert az egyre terjeszkedő németség most már sokkal nagyobb területen nem talált népi akadályokat. Közben III. Henrik megnyerve Pétertől és megszaporodott híveitől a hűbéres hódolat biztosítását, meglepetésszerű támadással készült a békefeltételeket nem mindenben teljesítő Abát megsemmisíteni. A német sereg 1044 június vége felé gyűlt össze és az Ostmark, a mai Alsó- és Felső-Ausztria területén várakozott, mintha nem készülne támadásra, hanem csak a békefeltételek teljesítését akarná bevárni. III. Henrik seregét bajorokból, csehekből és saját udvari embereiből szervezte és állítólag csak 6000 embere volt. Ez a szám hihető is. Aba Sámuel bajor barátaitól értesülvén Henrik terveiről, követek útján újból megígérte a békefeltételek teljesítését, de viszon1 Hómon i. m. I. 253-254. lk. - Pauler i. m. I. 83- 84. lk.