Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
magaköré gyűjtötte országa főembereit, akik mind bosszút kívántak venni a magyarokon. Nyár végén együtt volt már a nagy birodalmi sereg is. Kíséretében volt az elmenekült Péter király is, aki országát szerette volna visszaszerezni. Az 1030. évi hadjárat tapasztalatain okulva, a Fertő és a Rába mocsaras vidékét elkerülték a németek. A mai Hainburg — vagy ahogy akkor a németek hívták, Heimenburg — már magyar területen fekvő várát, a magyarok felgyújtották és elhagyták. Ennek birtokba vevése után a császár szeptember havában a Duna balpartján támadott. Elfoglalva Pozsonyt a Vág- és Nyitra-folyók vidékén nyomultak előre és a Garamig üldözték a visszavonuló magyarokat. Ezt a területet a császár a cseh Bretiszláv herceg tanácsára a táborban tartózkodó egyik árpádházi hercegnek — Szent István öccse fiának, Endrének — gondjaira bízta, akit azonban Aba a német hadak kivonulása után hamarosan kivert. 1 Sopron megye területe ebben a hadjáratban nem igen szenvedett, bár bizonyos, hogy a Lajtától a Fischáig terjedő nyugati határőrvidék a német és a visszavonuló magyar csapatok dulásainak áldozatul eshetett. Annál inkább pusztulásnak volt kitéve a megye területe a következő évi hadjárat alkalmával. Aba Sámuel királyunk, aki a vágmellékiek könnyű elpártolását látva, ráeszmélt, hogy az ország határain belül is vannak ellenségei, uralma biztosítása végett mindenáron békét akart kötni a külső ellenséggel. Követeket küldött tehát Henrikhez Paderbornba és megizente, hogy a német foglyokat mind visszaadja, azokért pedig, akik már vagy meghaltak, vagy fel nem találhatók, megfizeti a vérdíjat és ezonfelül még kárpótlást is ígért, de Henrik hadi szándékaitól nem állott el és 1043 szeptemberében ismét Magyarországra támadt. Ezt az 1043. évi hadjáratot Henrik, az előző évben felélt Dunabalpart helyett, a jobbparton vezette és a rábavidéki gyepükig hatolt. Nagy hajóhadat gyűjtött és ez a Dunán Mosonig hatolt, ő maga pedig seregeivel a soproni kapukon át a Rábcáig hatolt, ahol szembe találta magát az Aba vezérlete alatt, erős állásaikban álló magyar fősereggel. 2 1 Huber i. m. I. 167-168. lk. - Hóman i. m. I. 253.1. - Paaler, I. 82- 83 lk. 2 Haber i. m. I. 168. 1.
