Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
kormányzata alá tartozó Karinthiáról van szó. Sógora, Adalbert őrgróf, osztrák tartományát elkerülte Péter és a következő 1040. évben cseh szövetségben vívott hadjárata alkalmával sem háborgatta Ausztriát. Ez a hadjárat a cseh herceg győzelmével végződött, de 1041 nyarán III. Henrik császár Csehországba nyomulva tönkreverte ellenségét. Bresztiszláv, a megtérő bűnös, mezítláb járult Regensburgba hűbérura elé és hódolatát esküvel erősítette meg. Ugyanakkor megjelent ott a másik ellenfél is, Péter magyar király, akit az udvarában kitört palotaforradalom, — amelynek oka a keménykezű Péter uralmával elégedetlen főemberek, elsősorban pedig Aba nádor idegengyűlölete volt — menekülésre kényszerített. 1 Aba Sámuel (1041 — 1044) attól tartott, hogy Péter Henrik királytól segítséget kap, elkerülhetetlennek látta a háborút és arra már jó eleve készült. Tél idején sereget gyűjtött és azt az ország nyugati határára küldötte. Hogy terve ki ne tudódjék, az utasokat és a kereskedőket utuk folytatásában meggátolta, sőt Henrik császár követeit is visszatartotta udvarában. Meg is őrizte a titkot a döntő pillanatig. A sereg három főhadosztályra osztva indult meg Németország felé. A sereg zöme magának Aba Sámuel királynak a vezetése alatt «mint a szlávok szoktak", róka módjára, lappangva hatolt a Bécsierdőn keresztül és ért az előre meghatározott találkozási pontra. 1042 február 15-én, kora reggel kezdték el a pusztítást TuIln városának vidékén, amelyet végigzsákmányolva és felégetve, egészen a Traisen-folyóig hatoltak. Estére Tulln köré gyűltek a megtérő csapatok, megháltak és azután ujjongva visszatértek Magyarországba. «Méltan — írja talán túlozva a krónikás — mert soha Magyarország ennyi zsákmányt még nem nyert Bajorországon!" Hasonlóképpen járt el és szerzett sok foglyot a Duna balpartján előrenyomuló hadtest, de visszatérőben a feleszmélt németektől súlyos vereséget szenvedtek. A Karinthiából visszatérőkre Lambach Arnold a karantan őrgróf fia, Gottfried, a soproni határhoz közel Pütten körül a Semmering aljában ütütt rájuk és legnagyobb részüket levágva, foglyaikat megszabadította. A támadáson felháborodva, Henrik háborúra határozta el magát. 2 1042 húsvétja táján (áprilisi 1.) 1 Hóman i. m. I. 251-253. lk. ^Pailler i. m. I. 80- 82. lk. — Hóman i. m. I. 252- 253. lk.
