Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tak. A hadjárat, amelyhez még a messzi Lotharingiából és a mai belga földről is jöttek fegyveresek, siralmas véget ért. II. Konrád, aki oly sietve jött Magyarországba, néhány hét múlva sereg nélkül tért vissza Bajorországba és Frankóniába. A hadjárat szomorú következményeit elsősorban a bajorok érezték meg, akiknek országa a Ennsig kalandozó magyar hadak előtt nyitva állt. Konrád jómaga, a nagy kudarc után, szegyeit tárgyalásokba bocsátkozni, hanem tizenhároméves fiára bízta a békekötést. Henrik herceg, aki Engelbert püspök irányítása mellett korát meghaladó érettséggel kormányozta Bajorországot, 1031 tavaszán Esztergomba jött, az '(igazságtalanul megbántott magyar királyhoz'). Ez a békekötés egyidőre tisztázta nyugati határaink helyzetét. II. Henrik korában ugyanis a német határ, a magyar hallgatólagos elnézése mellett már egészen a Sár (a mai Lajta) és a Morva folyókig nyomult előre. Most azonban a magyarok némi területet visszaszereztek, amely a Duna jobbpartján a Sártól a Fischáig terjedt. A balparton a Fischa torkolatával szemben fekvő ponttól mintegy a Nikolsburg mellett fekvő Strachtinig húzható vonal a nyugati határ, amely terület így a Morvamező legnagyobb részét, a Morva jobbparti vízvidékét, fel a Thaya melletti Trachtig magába foglalta.

1 Szent István halálával véget ért a közel kétévtizedes béke áldásos korszaka, amely a magyarság középkori államiságának alapjait rakta le. Utóda Péter király (1038—1041.) lett, akinek udvarában Szent István régi híveivel vette magát körül. Ott találjuk Aba Sámuel nádorispánt és Budát, akik már Szent István utolsó éveiben is befolyásos udvari emberek voltak. Talán ennek következtében a külpolitikában is Szent Istvánt követte. Az Orseolo családot elűző Velence ellen viselt hadjárata, összeütközésbe hozta III. Henrik császárral (1039—1056.), aki bajor hercegsége idején az 1031. évi békét kötötte meg Szent Istvánnal. Sopron megye területe egyelőre nem esett a hadak útjába. Szűkszavú, krónikás feljegyzésekből tudjuk, hogy 1039-ben magyar hadak pusztították a birodalom határvidékeit. Nyilvánvaló, hogy a horvátbarát Adalbert herceg 1035-i letétele óta Henrik közvetlen 1 Pauler i. m. I. 71—72. Ik. és 145. jegyzet a 411. lapon. — Hómon i. m. I. 244- 245. lk. — Huber i. m. I. 166.1. jegyzete.