Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A SOPRONI VÉDELMI RENDSZER A XI. ÉS XII. SZÁZADBAN. A NÉMET BIRODALOM KELETI TERJESZKEDÉSÉNEK GÁTJA. — SOPRONI KATONANÉPEK NÁNDORFEHÉRVÁRNÁL. SALAMON ÉS A BESENYŐK. — A KERESZTESHADAK ÁTVONULÁSA. OSZTRÁK HÁBORÚK. A

FÖLDRAJZI elhelyezkedés következménye volt, hogy Sopron vármegye mai területének lakossága a XI. és XII. század folyamán Magyarország nyugati határainak védelmében elsőrangúan fontos szerepet töltött be. Az előzőek során már láttuk, hogy az eredetileg különböző törzsekből származó népelemek hogyan helyezkedtek el és hogy az adottságok felhasználásával fejedelmeink és királyaink hogyan alakították ki határvédelmi vonalainkat. Most a következőkben ennek a védelmi rendszernek a működését fogjuk megismerni. Henrik herceg 950. évi betörését a Rába vidékére nyomon kivette a Kis-Rába-vonal besenyő szállásokkal való megerősítése. Azóta német támadás nem érte ezt a vidéket és valószínű, hogy az egykori védelmi intézkedések is lassan jelentőségüket vesztették. Újbóli felelevenedésüket kétségtelenül Szent István szervező és országunk határain messze túltekintő európai politikája következményeinek köszönhetjük. Amíg nyugaton Szent István királyunk sógora a szász uralkodó családnak utolsó férfisarját, a szintén szentéletű II. Henrik (1002— 1024) császárt uralták a német és az olasz tartományok, addig a magyarok és a németek között a jóbarátság változatlanul fennállott. Megváltozott azonban a helyzet, amikor székét, mint választott király, II. Konrád (1024—1039) frank gróf foglalta el, aki elődSopron vármegye története. 17 257