Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
család birtokainak középpontja különben nem Lándzsér, hanem Nyék volt és az oklevelek dominus de Nyék-nek, nyéki uraságnak írják őket. 1 Locsmánd vármegye legutolsó említésére 1304-ből van adatunk. A győri káptalan előtt ugyanis Locsmándi István comes János nevű fia a Locsmánd megyében fekvő Ambos nevű birtokát Keneplin óvári várnagynak és Ikervári Péternek zálogba adta. 2 Valószínű tehát, hogy Locsmánd megye nagyrészének 1263-ban történt eladományozása után még mindig voltak kisebb szétszórt birtokai. Ezek a birtokok éppúgy tartozhattak a locsmándi várhoz, mint néhány rábaközi föld Kapuvárhoz. Ambos nem mint locsmándi várföld, hanem mint Locsmánd megyében fekvő birtok szerepel. Locsmánd megye önállósága ekkor már rég megszűnt. A vidéki birtokosok köztudatában azonban még élt az egykori locsmándi várterülethez való tartozás emléke és ilyen magántermészetű oklevelekben, mint helymeghatározó kifejezést, akárcsak a rábaközi kerület elnevezést, továbbra is használták. Az egykori Locsmánd megye, illetve az egykori locsmándi vár önálló védelmirendszerének létezése mellett szól még az a körülmény is, hogy külön középkori locsmándi főesperességről van tudomásunk. 3 A győri püspökség területére vonatkozó, részletező pápai tizedjegyzékek nem maradtak ránk és így sem a soproni, sem a kapuvári, sem a locsmándi főesperességnek eredeti, középkori határait nem tudjuk pontosan térképre rajzolni. Ez azért pótolhatatlan veszteség, mert az egykori főesperességek határai többnyire a Szent István korabeli megyék határaival estek egybe. 4 * * * A soproni várföldek kiterjedését a várjobbágyok és egyéb várnépek magántulajdonban lévő földjeinek elhelyezkedése is megvilágítja. Ezek a földek vagy királyi adományképpen kerültek a 1 Stessel i. c. Századok, 1900. évf. 695.1. Nincs tehát alapja annak a régi felfogásnak, hogy a locsmándi comes címet viselte volna valaha is az Athinai-család. 2 Nagy : I. 63- 64. lk. 3 1412-ben Péter locsmándi főesperesről van tudomásunk. Hazai okmt. IV. 266. 1. * V. ö. Hómon : I. 220. I.